Elhagytuk a tavaszpontot, a március 20-ai tavaszi napéjegyenlőség idején kiegyenlítődött a nappal és az éjszaka örök harca: pont 12 óráig tartott a világos, és 12 óráig a sötét periódus. A nappalok hossza azóta is növekszik, naponta perceket csúszik korábbra a napkelte és későbbre a napnyugta időpontja. A természet kereke forog tovább, a június 21-ei nyári napfordulóig folyamatosan rövidülnek az éjszakák, ezen a napon már 16 órán keresztül láthatjuk a Napot.
A Föld mozgását nem tudjuk befolyásolni, azt viszont igen, hogy a világos periódus minél inkább egybeessen napi aktivitásunkkal. Ezért találták ki a téli és a nyári időszámítás váltogatását – pontosabban bevezették az utóbbit, az „eredeti, normál” idő ugyanis a téli időszámítás. Így aztán minden évben március utolsó vasárnapján átállítjuk az órákat.
Ennek eredményeként egy órával kevesebbet alhatunk, ami vasárnapra virradóra még nem tragédia, ám szervezetünk átállása napokig eltarthat, ami viszont sokaknak megterhelő. Átmenetileg a korán kelők is rosszul járnak. Szombaton még 5:30-ra esik a napkelte, vasárnap és hétfőn azonban már 6:28-ig, illetve 6:26-ig kell rá várni – igaz, a légkör fénytörése miatt már jóval korábban elkezd világosodni. Cserébe viszont később köszönt be a sötét, a szombati 18:08-ról vasárnap 19:10-re ugrik.
Napjaink menetét nemcsak az óra határozza meg, hanem az időjárás is komolyan befolyásolja. Az esőre nagy szükség van, ám a következő napokat kellemesnek nem nevezhetjük:
