Jacques de Molayt Akkon várának eleste után, 1292-ben választották meg a Szentföldről kiszoruló Templomos Lovagrend élére. 1306-ban V. Kelemen pápa hívására Párizsba utazott az ispotályosok és a templomosok egyesítéséről tárgyalni, már ekkor felmerültek bizonyos vádak. Egy, a rendből kilépett férfi többek között eretnekséggel, szodómiával, pogány szertartásokkal, istenkáromlással vádolta a lovagokat – írja a Rubicon.hu.
Molay tisztázta magát és társait, a következő évben mégis per indult ellenük, amiben nagy szerepe volt az egyházfőre komoly befolyással bíró IV. (Szép) Fülöp francia királynak. Fülöp ugyanis nyakig úszott az adósságban, legfőbb hitelezője pedig a Templomos Lovagrend volt. 1307. október 13-án Franciaországban elrendelték valamennyi lovag elfogását, megkezdődött a per, a kínzások során pedig a foglyok természetesen mindent „bevallottak”. Egy hónappal később Kelemen már valamennyi európai uralkodótól követelte a rend tagjainak bebörtönzését, a Templomos Lovagrendet végül 1312-ben oszlatták fel hivatalosan.
A per során kicsikart vallomások alapján, és a rend zártságából eredő misztikum miatt számos legenda született állítólagos tevékenységükről, ezek hatással voltak a kora újkori szabadkőművességre is, állítólagos elrejtett kincsüket pedig a mai napig keresik kalandorok szerte a világban.
