A középkor végével engedtük el a magyarországi roma közösségek történetét bemutató sorozatunk történeti részét, hogy aztán a máig élő sztereotípiák gyökereinek szánjunk jó pár részt. Ezennel visszatérünk a történelemhez. A török hódoltság idejéből a korábbiaknál talán valamivel több, cigányokra vonatkozó forrást ismerünk, ám ezek még mindig túlzottan mozaikos képet nyújtanak. Ahogy a folytatás tervezése során megfogalmazódott: kevés információnk van ahhoz, hogy bármit is bizton állíthassunk, de ahhoz túl sok, hogy azt mondjuk: semmit nem tudunk. Sorozatunk folytatásában sok személyes történet mentén idézzük fel, amit a kora újkori (16–18. századi) Erdélyi Fejedelemség cigány lakóiról tudunk. Dr. Oborni Teréz történésszel, az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet tudományos főmunkatársával, osztályvezetőjével és Dr. Rácz Balázs Viktor történésszel, az intézet tudományos munkatársával, az ELTE BTK Történelem Segédtudományai Tanszékének tanársegédével beszélgettünk. Mindketten alapító tagjai az idén útjára induló, „A nemesség küszöbén: az alsóbb rétegek társadalmi és jogi sokfélesége a kora újkori Erdélyben” című kutatási projektnek, amelynek témájába a cigányság is beletartozik.
