A daganatos betegségek ellen használt immunterápia nem működik ugyanolyan jól minden érintettnél. A HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont (SZBK) és a Hungarian Centre of Excellence for Molecular Medicine (HCEMM) kutatói ennek okait vizsgálták. Közzétett tanulmányuk szerint a daganatok mutációinak különböző „mintázatai” okozzák az immunterápia eltérő hatékonyságát.
A kutatócsoport 9 ezer daganatos beteg genetikai adatait elemezve arra jutott, hogy a fehérjéket érintő mutációk gyakran öt domináns „ujjlenyomat” (aminosavcsere-szignatúra) köré rendeződnek. Ezek a mintázatok nemcsak azt mutatják meg, milyen hatások következtében alakultak ki a mutációk (például UV-fénytől, dohányfüsttől, vagy sejten belüli hibás másolási és javítási folyamatoktól), hanem azt is, hogy a daganat mennyire látható az immunrendszer számára.
Más mutációs minták viszont észlelhetőbb fehérjetöredékeket hoznak létre, ezért a szervezet könnyebben felismeri őket, és hatékonyabban védekezik ellenük.
A kutatók szerint olyan daganat is kialakulhat, amelyben sok mutáció megy végbe, mégis kevés olyan „célpont” keletkezik, amelyet az immunsejtek felismernek. Az immunrendszer genetikai állománya szintén befolyásolhatja a felismerést, így ugyanaz a daganat két betegben eltérően jelenhet meg.
A tanulmány eredményei a jövőben segíthetnek pontosabban megítélni, mely betegek számára lehet hatékony az immunterápia, és a személyre szabott rákgyógyításban is fontos szerepet játszhatnak. Ha könnyebben azonosíthatók az egyes betegek számára megfelelő terápiák, a felesleges kezelések és azok mellékhatásai is elkerülhetők.
