Bizonyos dinoszaurusz-lábnyomok 200 millió évnél is többet átvészeltek, és egészen máig fennmaradtak. De mégis hogyan képesek ezek a lenyomatok ilyen elképzelhetetlenül sokáig létezni? Lapunk utánajárt.
A megkövült lábnyomokkal a paleontológián belül az ichtológia nevű tudományág foglalkozik – írja az IFLScience. Ezek a fosszíliák sok mindent elárulhatnak az adott élőlényről, ha tudjuk, hogyan értelmezzük őket.
A lábnyomokról azt gondolnánk, nem maradnak fenn sokáig, ám a sivatagban nemcsak dinoszauruszok, hanem akár emberek lábnyomai is éveken keresztül fellelhetők lehetnek. Amint Riley Black paleontológus elárulta, ezek azonban nem mindig a legjobb minőségűek, és kedvező helyi, illetve környezeti feltételek szükségesek megmaradásukhoz.
Ideálisan nedves, üledékes talajra van szükség hozzá, amely képes felvenni a láb alakját, majd, miután kiszárad és belepi a por vagy a föld, egyfajta természetes öntőformát képez a lábról. Képzeljük el, hogy egy folyóparton sétálunk, a víz visszahúzódott, sarat hagyva maga után. Ha visszanézünk, láthatjuk lábnyomainkat, amelyekről azt gondolnánk, hogy másnapra már nem is lesznek ott.
Az új üledék a Nap hatására megkeményedhet, ennek eredményeként olyan öntvény jöhet létre az öntőformaként működő lábnyomokban, mint amilyet gipsszel lehet készíteni.
A fosszilis csontokkal is hasonló a helyzet, hiába vannak keményebb anyagból, ugyanezek a feltételek szükségesek a fennmaradásukhoz.
