Egy új kutatás szerint a Földről már több milliárd éve jutnak részecskék a Hold felszínre a napszél segítségével – olvasható a CNN oldalán. A tanulmány segíthet megoldani egy évtizedes rejtélyt: hogyan tartalmazhatnak víz, szén-dioxid, hélium és nitrogén részecskéket az Apollo-küldetések során szerzett holdminták?
Részecskék vándorolnak a Földről a Holdra
Ezekről az anyagokról korábban úgy tartották, a Napnak köszönhetően alakultak ki, majd 2005-ben a Tokiói Egyetem kutatói azt feltételezték, hogy a fiatal Földről származhatnak, még mielőtt kialakult volna mágneses tere. Ugyanis szerintük a mágneses mező akadályozta volna az alkotóelemek átjutását a Hold felszínére.
A tudósok régóta úgy gondolják, hogy a Hold egy, a frissen kialakult Földbe csapódott aszteroida miatt jött létre, a folyamat során pedig az égitestek kétféle talaja keveredett. A mostani eredmények viszont azt mutatják, hogy az anyagok cseréje még mindig fennáll.
A szakértők kétféle számítógépes szimulációt használtak, az egyikben erős napszél volt jelen és a Földnek nem volt mágneses tere, a másikban gyenge napszél volt és a Föld erős mágneses mezővel rendelkezett. Ezek a szituációk bolygónk ősi és a mai, modern állapotát tükrözték. A kettő közül a modern változat tűnt hatékonyabbnak a részecskék Holdfelszínre juttatásában.
Hogyan jön létre a mágneses mező?
A Föld mágneses mezejét a bolygó folyékony külsőmagjában lévő olvadt vas és nikkel mozgásából keletkező elektromos áram generálja. Ez a mágneses tér messze kinyúlik az űrbe, pajzsként elterelve a napszél egy részét.
Amikor a mágneses mező kölcsönhatásba lép a napszéllel, egy üstökösre hasonlító struktúra jön létre, amelyet magnetoszférának neveznek. Amikor a napszél részecskéi az északi vagy déli sarkon lépnek interakcióba a mágneses mezővel akkor északi- és déli sarkfényeket eredményeznek.
A magnetoszféra alakja megmagyarázza, hogy a napszél miért képes a Föld atmoszférájából részecskéket juttatni az űrbe. Amikor a Hold telihold fázisban van, havonta néhány napig áthalad a magnetoszféra csóváján, amely közvetlenebb átjutást eredményez a részecskéknek a az égitest felszínére és talajába ágyazódáshoz. A Hold pedig légkör híján nem tudja ezt megakadályozni.
