Grigorij Raszputyin az orosz történelem egyik legérdekesebb és legrejtélyesebb alakja, az egyszerű muzsik, aki élete végére komoly befolyást nyert az Orosz Birodalom – és közvetetten a világ – sorsának alakításában. Szibériában született valamikor az 1860-70-es években, 18 évesen egy látomás hatására vándorló szerzetesnek állt. Szentpéterváron 1903-ban jelent meg először, ahol a miszticizmust hajszoló városi elit szent emberként és gyógyítóként fogadta – írja a Rubicon.hu.
Szörnyű jóslatot tett
A mosdatlan, igénytelen, de rendkívül szuggesztív férfi 1905-ben a cári családdal is kapcsolatba került, II. Miklós és Alexandra cárné tőle várt gyógyulást egyetlen fiúgyermekük, az 1904-ben született Alekszej betegségére. A trónörökös vérzékenységtől szenvedett, vagyis állandó életveszélyben töltötte napjait. Raszputyin állítólagos képességeinek köszönhetően rövid időn belül fényes karriert futott be a cári udvarban, elsősorban Alexandrára gyakorolt komoly befolyást, rajta keresztül pedig hamarosan a politikai és a vallási életben is képes volt érvényesíteni akaratát.
Növekvő hatalmával együtt nagy hatalmú ellenségei száma is növekedett, 1916 decemberéig két alkalommal is megpróbálták megölni. Maga is tartott egy újabb merénylettől, ezt írta a cárnak:
„Amikor a harang háromszor megkondul majd, Felséged tudni fogja, hogy engem meggyilkoltak. Ha egy közember keze által fogok elpusztulni, utódaiddal egyetemben még hosszú évszázadokig fogsz uralkodni Oroszországban; de ha gyilkosaim a Te fajtádból kerülnek ki, családoddal együtt Oroszország népének áldozatává leszel!”
Alig tudták megölni
Nem tévedett, végzete 1916. december 16-án érte utol. Ezen a napon a Feliksz Juszupov vezette összeesküvők azzal csaltak a Mojka Palotába, hogy a herceg felesége, Irina szeretné őt megvendégelni, Raszputyin pedig nem állt ellen a szépséges asszony állítólagos meghívásának. Itt először ciánnal mérgezett borral és süteménnyel kínálták, ám a legenda szerint
Bár a holttestről készült fénykép tanúsága szerint Raszputyint egyszer fejbe is lőtték – vélhetően ez okozta a halálát –, később olyan mendemondák is szárnyra keltek, miszerint a férfi még akkor is megpróbált ellenállni, amikor Juszupovék a jeges Névába dobták, illetve, hogy a boncolásnál vizet találtak a tüdejében, ami a fulladásos halál jele. Az eredeti boncolási jegyzőkönyv elveszett, a cári család sorsára vonatkozó jövendölése viszont utóbb beteljesedett.
