A magyar szakmai civil társadalom jelentős része szinte felbolydult a júniusi hírre, miszerint az Alkotmánybíróság (Ab) elkaszálta a klímatörvényt, az Országgyűlésnek 2026. június 30-áig kell új jogszabályt alkotnia arról, mit tesz Magyarország az éghajlatváltozás hatásainak csökkentése, illetve az alkalmazkodás érdekében. A döntés – itt írtunk róla részletesen – indoklását olvasva laikusként nyilván nehezen áll össze a mögötte álló összetett kép, inkább tűnik valamilyen jogász kódnyelven írott csűrés-csavarásnak.
Fél évvel a határozat után azonban immár 170 szervezet, természetvédők, jogászok, gazdálkodók, erdészek, vadászok, urbanológusok, településfejlesztők, szociális területek képviselői fogtak össze, hogy egy valóban működő, komplex jogszabály megalkotására tegyenek javaslatot.
A feladat és a klímatörvény tétje is érzékelhetőbb, ha úgy fogalmazzuk meg: itt a lehetőség eldönteni, hogy tétlenek maradunk, vagy megpróbáljuk magunkat és a jövő generációkat is megvédeni az aszálytól, a hőhullámoktól, az extrém viharoktól és az éghajlatváltozás minden káros következményétől.
Éger Ákossal, az új klímatörvény-javaslat kidolgozását kezdeményező és koordináló Magyar Természetvédők Szövetsége ügyvezető elnökével beszélgettünk.
Kevés, igazságtalan és hiányos
