A modern közbeszédbe – főleg a Z generáció körében – mára beépültek az olyan pszichológiai szakkifejezések, amelyekről néhány évtizede nagy eséllyel még csak nem is hallott egy átlagember. Ilyen például az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar), vagy az OCD (obszesszív-kompulzív zavar, kényszeres zavar), ám sokszor káros torzítások, végletes megközelítések társulnak ezekhez. A fent említett pszichiátriai kórképektől nem tér el jelentősen az autizmus, pontosabban az autizmus spektrumzavar sem, amely világszerte több tízmillió embert érint.
Vannak, akik betegségként tekintenek erre az idegrendszeri fejlődési eltérésre, de olyanok is akadnak, akik a zsenialitással kötik össze, mivel számos közismert emberre, például Greta Thurnbergre vagy Elon Muskra is ez az idegrendszeri működés jellemző. Szerencsére a folyamatosan táguló tudományos ismereteknek hála a közbeszédben is egyre érettebb az autizmusról szóló diskurzus, amelyben az is sokat segít, hogy az Agymenők Sheldon Cooperjétől kezdve a nagysikerű, Atypical című netflixes sorozatig egyre nagyobb a reprezentáció a modern mozgóképes alkotásokban is.
A 24.hu új cikksorozatában a leggyakoribb idegrendszer fejlődési zavaroknak járunk utána, melynek részeként példákat hozunk az ezeket övező legkárosabb tévhitekre, és megpróbáljuk bemutatni a válaszokat a legfontosabb kérdésekre. Balázs Judittal, gyermek-serdülő és felnőtt pszichiáter szakorvossal, az ELTE Gyermekkori Pszichés Zavarok Kutatócsoportjának vezetőjével azt jártuk körbe, milyen jelek utalhatnak arra, hogy valaki rajta van a spektrumon, hogyan lehet kezelni ezt, illetve miért nem használják már az Asperger-szindróma kifejezést.
Nem betegség, hanem fejlődési különbség
