A francia Nemzeti Konvent 1792. szeptember 21-én felszámolta a királyságot, és másnap kikiáltotta a köztársaságot, egyre sürgetőbbé vált dönteni az augusztus 10-én foglyul ejtett király, XVI. Lajos sorsáról. Hosszas viták után arra jutottak, hogy az uralkodót jogilag el lehet ítélni, majd december 11-én a Konventbe szállították az immár Louis Capetnek nevezett vádlottat – írja a Rubicon.hu. A Bertrand Barère elnök ismertette vádhalmaz egy része nyilvánvalóan képtelenség volt. Még Albert Soboul, a francia forradalom kommunista történésze is beismerte, hogy Lajos pere koncepciós per volt. Összefoglaló művében így fogalmazott:
Voltaképpen az volt a helyzet, hogy a Konventnek okvetlenül bűnösnek kellett nyilvánítania a királyt; ellenkező esetben augusztus 10-ét [a királyságot megdöntő felkelést] ítéli el.
A National Geographic online hazai kiadásának cikkéből kiderül, hogy alig egy hónap múlva meg is született az ítélet. A szavazásokat 1783. január 15. és január 20. között tartották, és végül bűnösnek találták, 366:319 arányban a haladék nélküli halálbüntetésre szavaztak, így 1793. január 21-én a mai Concorde téren felállított guillotine-hoz kísérték XVI. Lajost.
A király gyóntatójának beszámolójából pontosan ismerjük a részleteket. A vesztőhelyre vezető út mintegy két órán át tartott, miután a hintó megállt, a király kiszállt. Az ott sorakozó hóhérok felszólították Lajost ruhái levételére, amit az meg is tett. Azonban, amikor meg akarták kötözni, hevesen ellenkezni kezdett. Egy kisebb vita után azonban mindenbe beleegyezett, mi több, az egyik hóhér visszaemlékezése szerint a király „maga vágta le a haját”. A fejét állítólag olyan nyugodtan, olyan hidegvérrel helyezte a gullotine alá, hogy ezzel még a körülötte álló hóhérokat is meglepte.
A Rubicon azt írja, hogy utolsó szavaival Lajos azt kívánta, hogy kiontott vére erősítse meg a franciák boldogságát. Sok francia történész és író próbálta igazolni a király kivégzését, csak Albert Camus-nek volt bátorsága kimondani, hogy „ocsmány és botrányos történelmünk nagy pillanataként ábrázolni egy gyönge, jó ember nyilvános meggyilkolását”.
