Egy friss tanulmány alapján egy, kozmikus értelemben közeli csillag felrobbanása a földi evolúciót is befolyásolhatta – írja a ScienceAlert. A közép-afrikai Tanganyika-tóban a vírusok sokfélesége néhány millió évvel ezelőtt robbanásszerűen növekedett, ez pedig összhangban lehet egy ősi szupernóva okozta sugárzásnövekedéssel.
A szakértők régóta úgy gondolják, hogy a sejteket mutációra késztető sugárzás az evolúció egyik hajtóereje, az új eredmények azonban segítenek árnyalni a képet.
A Naprendszer az úgynevezett Lokális Buborékban helyezkedik el, amelyben viszonylag kevés a csillag. A kutatók úgy vélik, hogy a buborékot szupernóva-robbanások sorozata alakította ki évmilliókkal ezelőtt. Mivel a közeli szupernóvák jelentősen megnövelhetik a bolygónkat érő sugárzás szintjét, ésszerű volt megvizsgálni annak lehetőségét, hogy ez a sugárzás hat-e az életre.
A csapat mélytengeri üledékmintákat elemzett, különösen a vas 60-as, radioaktív izotópjára fókuszálva, ez ugyanis jellemzően szupernóva-robbanások során keletkezik. Az izotóp datálásával meglehetősen pontosan meg lehet határozni, hogy mikor érték el szupernóvák sugárzási hullámai a Földet.
Egy 2016-os tanulmány alapján 6,5–8,7, illetve 1,5–2,3 millió éve az izotóp szintje kicsúcsosodott. Nojiriék ezeket a maximumokat konkrét eseményekhez akarták kötni, ezért nekiálltak rekonstruálni a közeli űrben lévő objektumok múltbeli mozgását.
Megállapították, hogy az előbbi csúcs akkor következett be, amikor bolygónk belépett a Lokális Buborékba, áthaladva a szupernóvák anyagain. A második maximum ezzel szemben egy 2–3 millió évvel ezelőtti, közeli csillagrobbanás következménye lehet. Az érintett szupernóva egy 460 vagy 230 fényévre fekvő csoportban lehetett, az adatok tükrében inkább előbbi tűnik a befutónak.
A szakértők ezt követően szimulációkkal mérték fel, hogy a robbanás miként hathatott bolygónkra. Úgy tűnik, a szupernóva mintegy 100 ezer éven át erős sugárzással bombázta a felszínt.
Egy tavalyi publikáció alapján a Tanganyika-tóban 2–3 millió évvel ezelőtt megdöbbentően megnőtt a halvírusok diverzitása, a kutatók pedig most úgy vélik, hogy akár kapcsolat is lehet a két jelenség között. A friss eredmények ily módon tovább árnyalhatják a földi élet és a világűr közötti kapcsolatról kialakított képet, fontos azonban hozzátenni: a helyzet alaposabb megismeréséhez további vizsgálatokra lesz szükség.
