Sportos testalkatú, jóképű, magas, szőke fiú volt az ifjú Kádár János, aki tartós hatást váltott ki a kommunista ifjúsági mozgalom elvtársnőiből. Valószínűleg maga is törekedett e hatás elérésére, legalábbis erre enged következtetni a kispolgári piperkőcöt idéző öltözködése vagy a piros nadrág és a festett bajusz, és szintén ezt predesztinálja a korai mozgalom szabados légköre.
Mégsem hódításairól vált híressé, sőt gyakorlatilag nem is tudunk ilyesmiről. Talán a kisajátító anyai szeretet, talán az introvertált jellem az oka, esetleg szerelmi történetei eltűntek a történelem süllyesztőjében, névtelen munkásnők emlékeiben, de tény, hogy Kádár házassága előtti éveiből egyetlen egy kapcsolatát ismerjük, a Steiner Piroskával folytatott viszonyt. Sokat voltak együtt, azonban nem akart a nőhöz költözni, amikor az elhagyta a férjét – állítólag nem Kádár miatt tette, a viszonyuk már előbb megromlott. Korábban azért viccesen megkérdezte tőle: „nem fog a férjed elverni az ágydeszkával, ha hajnalban mész haza?”
Erről szólt az előző rész sorozatunkból, amelyben történészekkel készült beszélgetések alapján mutatjuk be Kádár János életét, a tudományos tények és értékelések mellett helyet kapnak a visszaemlékezések, és meg-megállunk háttérinformációk, pletykák felgöngyölítésére is. Továbbra is Dr. Majtényi Györggyel, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem történészprofesszorával, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosával beszélgetve a folytatásban maradunk a magánéleténél. Megismerjük Kádár életének (az édesanyja mellett) legfontosabb asszonyát: a feleségét, Tamáska Máriát.
Okos, önérzetes nő
Tamáska Mária 1912-ben született, ugyanabban az évben, mint Kádár, és érdekes véletlenként, mint Steiner Piroska, Mária is férjnél volt, amikor megismerkedtek. Feltehetően szlovák gyökerekkel is rendelkező családja a Felvidékről költözött Budapestre, Mária 12 éves korában édesanyja elhunyt, ezt követően hadirokkant édesapja csekély bevételeiből éltek, Máriának, öccsének és bátyjának már gyerekként dolgozniuk kellett. Okos, érdeklődő lány volt, anyagi helyzetük miatt azonban a négy polgárit sem fejezhette be.
A testvérek a vasas szakszervezetnél ismerkedtek meg a szocialista eszmékkel, a lány rengeteget olvasott, autodidakta módon képezte magát, és már igen fiatalon tudta, hogy a háziasszony szerep nem neki való, ennél többre hivatott. Huszonegy évesen, apja halála után hozzáment a mozgalomból megismert pincérhez, Róna Ottóhoz. Eladóként és pincérként dolgozott, belépett a szociáldemokrata pártba, ahol igen aktívnak bizonyult: 1938-ban például „a vendéglátó-ipari női munkásság” nevében tartott előadást egy szakszervezeti nagygyűlésen.
Önállóan gondolkodó, véleményt formáló és politizáló nőként ismerhetjük meg, aki önérzetesen még a nevét is Róna Máriaként használta a korban szokásos Róna Ottóné helyett. A férj nevének felvétele kötelező volt
– fogalmaz a 24.hu-nak Majtényi György.
Későbbi visszaemlékezése szerint 1933-ban, házasságkötésének évében találkozott először Kádár, vagyis akkor még Csermanek Jánossal: Mária a szakszervezeti könyvtárban dolgozott, a férfi pedig a legenda szerint Gorkij Az anya című könyvét kölcsönözte ki tőle. Az ifjú ekkor még bőven az édesanyjával lakott nyomorúságos körülmények között, öccsével kellett egy ágyban aludnia, nagyon-nagyon szoros kapcsolat fűzte őket egymáshoz édesanyjával, egyfajta véd- és dacszövetség.
A mérföldkő
A mozgalom különböző fórumain bőven lehetett idejük beszélgetni, megismerni egymást, komolyabb viszonyról viszont évekig szó sem lehetett. Csermanek az édesanyjával élt, a ’30-as évek végén, a ’40-es évek elején Steiner Piroskával járt, Mária pedig természetesen a férjével volt Bródy Sándor utcai otthonukban.
Ismerkedésünk története nem valami romantikus. A mozgalomban kerültünk egymással kapcsolatba
– idézi Tamáska Mária visszaemlékezését Kádárné és Kádár. Házasságban a hatalommal című könyvében a történész.
Nem tudjuk, mikor kezdtek el másként tekinteni egymásra, a nyilvánosság előtt ezt ők maguk sem tisztázták, azonban kívülről is tetten érhető mérföldkőnek tekinthetjük az 1944-es esztendőt. A kommunista mozgalom legsötétebb időszaka volt ez, egy 1942-es békepárti békedemonstrációt követően hatalmas letartóztatási hullám indult, a kommunista párt vezetősége és tagsága gyakorlatilag eltűnt.
Csermanek megúszta, de szó szerint izzott lába alatt a talaj, teljes illegalitásban, hamis iratokkal, bujkálva töltötte mindennapjait, miközben egy maroknyi társával próbálta életben tartani a mozgalmat – itt írtunk erről bővebben sorozatunk egy korábbi részében. Rendszeresen váltogatta a lakhelyét, 1944-ben a Róna házaspár lakásában húzta meg magát albérlőként, Majtényi György megjegyzi: talán éppen Ottó javaslatára, akivel jól ismerték egymást a mozgalomból.
És miért tekinthetjük ezt mérföldkőnek? Az év tavaszán, nem sokkal a náci megszállás után Kádár Jugoszláviába készült, hogy felvegye a kapcsolatot Tito partizánjaival, rajtuk keresztül pedig Moszkvával (elvileg oda is szeretett volna eljutni). Rónáéktól indult, Mária pakolta össze a bőröndjét, amibe „véletlenül” belekerült a karórája és egy apró gyűrűje nyilván abból a célból, hogy a férfi pénzzé tehesse, ha megszorul.
Kádár egyébként útközben felfedezte a kis ajándékot, és nehogy lebukása esetén még a női óra és gyűrű miatt is felelősségre vonják, átadta őket női útitársának, aki közvetítőként tartott vele. Végül is jól tette, mert lebukott, hihetetlen szerencsével élte túl a kalandot – itt írtunk erről korábban – az ékszerek pedig Kádár öccse, Csermanek Jenő és Péter Gábor közvetítésével jutottak vissza Máriához.
Az őrmester és a motozás
A balul elsült kaland után Kádár Lupták János néven börtönbe került, innen Máriának írt levelet, aki Péter Gáborral együtt mindent megtett a kiszabadításáért, egyszer meg is látogatta a börtönben. Fiatal, csinos nő volt és rafinált. Ügyvédre volt szükségük, de nem fordulhattak hozzá azzal, hogy egy kommunista vezetőt kell kihoznia a rácsok mögül, aki a hatóságokat is megtévesztve hamis személyazonossággal ül.
Kicsípte hát magát, kölcsönkért nercbundát húzott, és beadta a prókátornak: gazdag nő, aki gyomorbeteg rokonának akar betegszabadságot kieszközölni. A látogatáson a börtönőrt is levette a lábáról. Az őrmester bizalmát erősítendő önként elkezdte előtte kipakolni a retiküljét, ismét a Kádárné és Kádárból idézzük:
Mire az őrmester megszólalt: »Én nagyon szívesen megmotoznám magát, de hát erre nincs szükség«. Naná, hogy szívesen megmotozott volna.
Kádár szabadulását végül nem a pénz és nem ügyvéd hozta el. A nyilas puccs után a Conti utcai börtön lakóit munkaszolgálatra hajtották gyalogmenetben, Nyergesújfalu térségében sikerült megszöknie. Azonnal Budapestnek vette az irányt, a vállára csapott egy deszkát, egyszerű melósnak álcázva magát minden ellenőrzőponton átjutott – erről is itt írtunk korábban.
A háború végéig aztán nem találkoztak, pontosabban a szovjetek érkezéséig Kádár és Péter Gábor még egy éjszakára megszállt Rónáéknál.
Kádár miatt mentek szét?
Perdöntő bizonyítékunk nincs, de szinte biztosra vehetjük, hogy Kádár János és Tamáska Mária kapcsolata az 1944-es évben mélyült szerelemmé, de legalábbis többé vált egyszerű elvtársi barátságnál. Steiner Piroska, a későbbi első titkár előző – és ismereteink szerint első – barátnője ekkor koncentrációs táborban raboskodott. Szabadulása után, 1945 elején meglátogatta Kádárt: a férfi akkor már Budapest rendőrfőkapitány-helyetteseként hivatali szobájában fogadta, tartózkodóan viselkedett és világossá tette, köztük már nem lehet semmi.
Nem tudjuk, hogy ezt az elhidegülést mennyiben táplálta a Mária iránt támadt vonzalom, miként bizonyosan azt sem, Kádár felbukkanásának volt-e szerepe Tamáska Mária és Róna Ottó házasságának megromlásában
– fogalmaz Majtényi György.
Csupán a források utalásaiból következtethetünk rá, hogy Mária és férje 1944-1945 fordulóján már külön élt egymástól, az asszony emlékei szerint 1946-ban váltak el. A dokumentumok alapján a válást ’48 szeptemberében mondták ki.
A lényeg viszont, hogy a szovjet megszállással immár a kommunistáknak állt a zászló, véget ért a bujkálás, életveszély, Kádár űzött vadból egyik pillanatról a másikra a főváros rendőrfőnökének helyettesévé avanzsált, magas pártfunkciókba emelkedett. 1945-ben járunk, a legtöbb történet innentől házassággal, együttéléssel folytatódik – de nem a mi történetünk.
Csak az édesanyja halála után házasodott
Számos alkalommal hangsúlyoztuk, Kádár mennyire szoros kapcsolatot ápolt az édesanyjával, és ez soha nem változott. A háború végéig ablaktalan, sötét, dohos lyukakban éltek – anya és két fia –, a testvérek (féltestvérek) egy ágyban aludtak, Csermanek Borbála főzött, mosott rájuk, és rengeteget dolgozott, hogy eltarthassa őket. Kádár még akkor is velük maradt, amikor barátnője, Steiner Piroska saját lakást bérelt, és nyilván nem dobta volna ki belőle a szeretőjét.
A világháború után a nélkülözés egy csapásra megszűnt, anya és fia kapcsolata azonban mit sem változott. Míg a frissen úrrá váló elvtársak, elsősorban a Moszkvából hazatérő „öreg kommunisták” a Herminamezőn, egymás szomszédságában foglaltak maguknak villákat, a rendkívül visszahúzódó Kádár nem a szoros szomszédságban, de azért a közelükben, a Hungária körúton választott magának nagypolgári lakást. Az édesanyjával költözött ide: úgy tűnik, Borbála sok szempontból kontrollálta és irányította fia életét, ebben a furcsa helyzetben Máriával valójában „csak jártak”.
„Anyjával él, de kímélte, és élettársát nem költöztette össze vele; nem hagyja azt sem, hogy a Gerőnék és Vasnék megkörnyékezzék és megházasítsák” – emlékezett vissza ezekre az évekre Aczél György, amihez a történész magyarázatként hozzáteszi: az említett két asszony híres volt arról, hogy próbáltak embereket összehozni, párokat „alkotni” a társaság tagjaiból. Kádár ettől óvta magát és Tamáskát is.
Borbála 1949. február 2-án elhunyt, júliusban pedig megtartották Tamáska Mária és Kádár János esküvőjét – a két tanú két régi harcostárs, Kovács István, a nagy-budapesti pártbizottság titkára és Péter Gábor, a rettegett államvédelmis vezető volt.
Kádár ekkor már a Magyar Népköztársaság belügyminiszteri székében ült, a friss házasok először a Hungária körúti lakásba költöztek, majd nem sokkal később a párttól kapott villába, a Rózsadombra. Ez volt a később ikonikussá vált Cserje utcai villa, amely akkoriban mindentől távol, gyakorlatilag szomszédok nélkül állt, ezért eshetett rá a választás.
Róna Ottó még a válás kimondásának évében újranősült, és egészen 1975-ös haláláig jó viszonyt ápolt a Kádár házaspárral. Sőt, a későbbi első titkár már rendőrfőkapitány-helyettesként feltehetően állást szerzett neki a belügyben, a Kádár-korszakban pedig különböző vállalatok, hivatalok irányítását bízták rá.
Hogy milyen volt a Kádár és Tamáska közös élete, a kapcsolatuk, mibe szólt bele az asszony és mibe nem, hogyan tartott ki férje mellett szó szerint jóban rosszban, arról sorozatunk következő részében lesz szó.
