Az Uránusz és annak öt legnagyobb holdja talán nem is olyan kietlen, elhagyatott világok. Elképzelhető ugyanis, hogy óceánok léteznek rajtuk, a holdakon pedig akár élet is előfordulhat – írja a BBC.
Szinte mindent, amit ezekről az égitestekről tudunk a Voyager–2 űrszondának köszönhetünk, amely csaknem 40 éve haladt el mellettük. Egy új tanulmány szerint azonban az eszköz méréseit megzavarta egy erőteljes napvihar, így félrevezető képet kaphattunk arról, milyen is az Uránusz rendszere.
A Voyager–2 1986-ban repült el az Uránusz közelében, közben pedig lenyűgöző fotókat készített róla és öt legnagyobb holdjáról. Emellett számos adatot is szolgáltatott róluk, amelyekből az látszott, hogy a holdak más bolygókéhoz képest meglepően inaktívak, az Uránusz mágneses mezeje pedig torznak tűnt.
A tanulmány szerzői szerint ugyanis a mágneses mezőt csak ideiglenesen torzította el egy erős napszél, amely ezzel együtt el is fújta az összes gázt és anyagot, amelyek óceánokról tanúskodhattak volna. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt 40 évben teljesen rosszul vélekedtünk erről a holdrendszerről, amelynek égitestjein valójában akár halakkal teli, felszín alatti óceánok is húzódhatnak.
A NASA valamikor a 2030-as években tervez ismét szondát küldeni az Uránuszhoz, amely legkorábban 2045-ben érkezhet meg az égitesthez. Az új eszköz mérései fényt deríthetnek arra, mi is rejtőzhet ezekben a távoli világokban.
