Ha baktériumok kerülnek szóba, túlnyomó többségünk feltehetően azonnal valamilyen betegségre gondol, és már nyúl is az ismert kórokozók 99 százalékának elpusztítását ígérő készítményért. Pedig az úgynevezett patogén, vagyis az emberi egészségre veszélyt jelentő fajok aránya mondhatni eltörpül a baktériumok óriási változatossággal bíró tengerében. A legtöbbjüket még fel sem fedeztük.
Mindenhol mikrobák vesznek minket körül, az emberi szervezetben darabra több a baktérium, mint a saját sejt, és ha ezek a mikroszkopikus lények egy csapásra eltűnnének, a földi élet is megszűnne. Az egysejtű baktériumok voltak az első élőlények, mintegy három-négymilliárd évvel ezelőtt jelentek meg a Földön, és belőlük, illetve hozzájuk hasonló formákból alakult ki minden szervezet, amely valaha élt a bolygón, és amelyeket ma magunk körül látunk. Utóbbi okán az evolúció kutatói számára is nagyon fontos társaság, főleg azoknak, akik az egysejtű létformákból a több, egymással kooperáló sejtből álló szervezetek kialakulását kutatják, ami a földi törzsfejlődés egyik legfontosabb mérföldköve.
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) Evolúciótudományi Intézete és az ELTE evolúcióbiológusai friss projektjükben számítógépes szimulációkkal vizsgálták a baktériumok között meglepően gyakran kimutatható együttműködés, és az ehhez kapcsolódó, talán még meglepőbb kommunikáció evolúciós hátterét. A Czárán Tamás, Scheuring István, Zachar István és Számadó Szabolcs által jegyzett tanulmány itt olvasható eredetiben. Mi az első szerzőt, Dr. Czárán Tamást, az ÖK tudományos tanácsadóját kérdeztük, elsősorban
