A magány rendkívül rossz hatással lehet az emberre: a mentális és fizikai tünetek pedig nemcsak ébren, hanem álmában is utolérhetik. Egy friss tanulmány szerint ugyanis a társas kapcsolatok hiánya több és intenzívebb rémálmot eredményezhet, a folyamatosan megszakított alvás pedig, mint jól tudjuk, rosszabb kognitív működést, hangulatszabályozási gondokat és anyagcsere-problémákat okozhat – írja a Science Alert.
A Journal of Psychology folyóiratban megjelent kutatás szerint a rémálmok gyakorisága és intenzitása fokozódhat, ha az emberek –önbevalláson alapuló válaszaik szerint – tartósan magánynak vannak kitéve. Ezt Colin Hessem, az Oregoni Állami Egyetem kutatója szerint minden bizonnyal a társadalmi kapcsolatok hiányának következtében kialakult stressz okozza.
A kutató és csapata egy korábbi, 827 felnőtt részvételével készült, szeretetmegvonást vizsgáló kutatást vett alapnak, majd egy újabb, 782 fő megkérdezésével készült tanulmánnyal ellenőrizték annak eredményeit. Ez utóbbi során azonban a rémálmok intenzitására is kiemelt figyelmet fordítottak, ami a korábbi munkából hiányzott. A kapcsolat ugyan egyértelműnek bizonyult, a kutatók szerint azonban egyelőre nem lehet kijelenteni közvetlen ok-okozati viszony meglétét.
Hessem szerint a személyközi kapcsolatok nagyon is alapvető emberi szükségletek. Amikor az emberek erős kapcsolatok iránti igénye nem teljesül, fizikailag, lelkileg és szociálisan szenvednek. Ahogy az éhség vagy a fáradtság azt jelzi, hogy nem vittünk be elegendő kalóriát vagy nem aludtunk megfelelően, a magány érzése is úgy fejlődött, hogy figyelmeztesse az egyéneket, amikor a kapcsolatok iránti szükségleteik nem teljesülnek.
Ennek hatására stresszesebbek, éberebbek lehetünk és a dolgok túlgondolására is hajlamosabb lehet az ember. A kutatók ilyen esetekre azt javasolják, hogy eszközöljünk olyan változásokat, amelyek arra késztetnek bennünket, hogy társaságot találjunk, még ha ez ellen kezdetben tiltakozhat is a testünk vagy az elménk.