Miután II. Mehmed 1456-ban csúnyán pórul járt Nándorfehérvár alatt, az oszmán fősereg évtizedekig elkerülte Magyarországot. Ez persze nem jelentett békét, a szomszédos szandzsákok vezetői szerveztek portyázó hadjáratokat, ezek célja a zsákmányszerzés mellett a királyság folyamatos pusztítása, gyengítése volt. Mátyás király ezért trónra lépése után folyamatosan a Balkánon kialakított ütközőzóna szélesítésén munkálkodott – írja a Rubicon.hu.
Kinizsi oroszlánként üvöltve
Mátyás akcióira rendre érkeztek a török válaszcsapások, 1479 őszén Isza bég IV. Basarab havasalföldi vajda támogatásával 15-20 ezer fős sereggel tört Erdélyre. A villámgyorsan száguldozó török sereg október 9-e után rövid idő alatt rengeteg kincset, élelmiszert és foglyot – elsősorban nőket és gyerekeket – rabolt össze. Az ellene küldött Bátori István erdélyi vajda a lakosság nagy részét a hegyekbe menekítve kivárt, és akkor támadt az ellenségre, amikor az már elfáradva, a zsákmánytól túlterhelve és elkényelmesedve távozásra készült.
A magyar had október 13-án csapott össze Kenyérmezőnél. Antonio Bonfini részletesen, de élénk fantáziával és dramaturgiai tehetséggel megáldva írta meg. E szerint a magyar hadat hősies kitartása ellenére is lassan felmorzsolta a túlerő, ráadásul Bátori vajda lebukott a lováról. Vitézei azt hitték, meghalt, mire menekülni kezdtek, ekkor jelent meg a színen a késve érkező déli végek főkapitánya, Kinizsi Pál:
Kinizsi Pál két kardot vesz kezébe s üvöltő oroszlánként mindenütt vérben gázol. Amerre ront, feltarthatatlanul mindent, amit talál, letipor, széles sorban hatalmas öldöklést és mészárlást visz végbe.
Erre persze a vajda harcosai is új erőre kaptak, hatalmas győzelmet arattak, a törökből hírmondó is alig maradt. A legenda szerint a csata utáni tivornyán az iszonyatos erejű Kinizsi egy hórihorgas török hullájával a szájában járt győzelmi táncot.
Hatalmas győzelem
A valóságban sokkal kevesebb szerepe volt a vakszerencsének, sokkal inkább két profi katona, rendkívül tehetséges hadvezér stratégiáján múlt a győzelem. Kinizsi Pál már október 10-11-től tisztes távolból, észrevétlenül követte a törököket, közben folyamatosan egyeztetett Bátorival. Amikor pedig a vajda Gyulafehérvár védelmében az ellenség útját állta, ezt annak biztos tudatában tette, hogy a megfelelő pillanatban Kinizsi hátba kapja őket. Így is történt, a harapófogóból nem volt menekvés, még az oszmán források is nagy szégyenként számolnak be a gyengébb magyar seregtől elszenvedett vereségről.
Keresztény oldalról hatalmas győzelem volt. Egészen Mohácsig a kenyérmezei csata volt a legnagyobb arányú török-magyar összecsapás, pedig háborúk már akkor is jó évszázados múltra tekintettek vissza.
