Mátyás király 566 éve, 1458. október 9-én elfogatta saját nagybátyját, Szilágyi Mihályt. Mihálynak nagy szerepe volt abban, hogy Mátyás trónra ülhetett, viszonyuk mégis hamar megromlott – írja a Rubicon.
Hunyadi László kivégzésekor Mátyás kiskorú volt, majd Prágában raboskodott, így anyai nagybátyja, Szilágyi Mihály lett a család feje, V. László halála után pedig az ország kormányzója is. Ennek a posztnak köszönhetően nagy befolyásra tett szert, így trónra segíthette unokaöccsét. A hazatérő, 15 éves Mátyás hálából besztercei grófi címet adott Szilágyinak.
Ezt Mátyás nem nézte jó szemmel, ezért konfliktus alakult ki közöttük. A feszültséget az is kiélezte, hogy Mátyás váratlanul határozott és tettre kész uralkodónak bizonyult, aki nem akarta kivárni, míg Mihály ötéves kormányzói mandátuma letelik.
A két férfi viszonya annyira elmérgesedett, hogy Szilágyi szövetkezni kezdett a rivális Garai-Cillei ligával. Mátyás válaszul 1458 őszén tiszai táborába rendelte idős nagybátyját, október 8-án pedig vasra verette, és Világos várába záratta.
Mihály tíz hónapon keresztül maradt fogságban, majd hű szolgálóinak köszönhetően 1459 augusztusában megszökött. Egy török támadásról szóló híreszteléssel elcsalták az őrséget a várból, így Szilágyi megszabadulhatott láncaitól. Hamarosan követeket küldött Mátyáshoz, aki egy hónappal később szívélyesen fogadta rokonát, majd rábízta Erdély és a Délvidék irányítását, valamint a török elleni háború vezetését is.
A lemondatott kormányzó már 1460 során hadjáratot indított Szerbiába, ám egy balszerencsés ütközetben seregével együtt fogságba esett. Konstantinápolyba hurcolták, ahol II. Mehmed parancsára fejét vették.
