A hitleri külpolitikát a Rajna-vidék 1936-os remilitarizálása után hivatalosan egyetlen cél vezérelte: egyetlen államban egyesíteni Európa összes német ajkú területét. Ez a törekvés nagyrészt meg is valósult, amikor 1938-ban bekebelezte Ausztriát. Nagy-Britannia és Franciaország 1938-ban abban bízott, hogy Hitler követelései csak addig terjednek majd, amit adott esetben kinyilvánít, tehát valóban az egységes német nemzetállam kialakítására törekszik, ami nem is lett volna ördögtől való – írja a Rubicon.hu.
Többet akart és többet is kapott
A valóságban azonban a német diktátor számára a németség helyzete csak eszköz volt, valódi tervei nem álltak meg a birodalom határainál. Ausztria után Csehszlovákia felé fordult, ahol a Szudéták hegykoszorúja mögött több mint 3,5 millió német anyanyelvű állampolgár élt. Edvard Benes csehszlovák elnök a nyugati nagyhatalmak védelmében bízott, ám
Szeptember 15-én Hitler a Szudéta-vidék azonnali átadását követelte a hozzá látogató brit miniszterelnöktől, Neville Chamberlaintől, aki ezt elfogadta, és meggyőzte a francia kormányt is. Benes hamarosan saját szövetségeseitől kapott ultimátumot, Chamberlain és Édouard Daladier francia miniszterelnök mindenre képes volt azért, hogy a véres konfliktust elkerülje.
A csehszlovák kérdés rendezése érdekében 1938. szeptember 29-ére konferenciát szerveztek Münchenben, ahol Hitler és Mussolini mellett Daladier és Chamberlain dönthetett a köztársaság jövőjéről. Csehszlovákia nem képviseltethette magát a sorsát meghatározó tárgyalásokon. Az 1938. szeptember 29-ére keltezett dokumentumban a felek elismerték a hitleri Németország területi követeléseit, és október 10-ig szabtak határidőt Csehszlovákiának a Szudéta-vidék kiürítésére.
Ellenkező hatás
Másnap, a hazatérő Chamberlain örök békéről szónokolt a hestoni repülőtéren: „Barátaim, ez a második alkalom, amikor egy brit miniszterelnök azzal a büszkeséggel tér haza Németországból, hogy békét hozott. [utalás az 1878-as berlini konferenciára] Hiszem, hogy ez korunk békéje”.
Holott az engedékeny nyugati hozzáállás éppen ellentétes hatást ért el, a nagyhatalmak gyenge fellépése ugyanis Hitlert 1939 tavaszán újabb követelések megfogalmazására, a megcsonkított cseh–szlovák állam felszámolására, később pedig a második világháború kirobbantására ösztönözte.
Az egyezmény jelentős szerepet játszott abban is, hogy a Szovjetunió a nyugati hatalmak helyett 1939-ben Hitlerrel ült tárgyalóasztalhoz, aki egy évvel Chamberlain békét hirdető szavai után pusztító háborút szabadított a kontinensre.
