Egy új tanulmány alapján a kannabisz erős és rendszeres használata növelheti a fej- és nyakrák kockázatát – írja a Live Science. A kutatók több mint 116 ezer kannabiszhasználati zavarban (CUD) szenvedő amerikai felnőtt adatait elemezték, az információk egy 20 éves időszakot öleltek fel.
A rendellenesség a becslések alapján 10-ből 3 fogyasztót érint, és olyan problémás használattal jár, amely jelentős károsodáshoz vagy stresszhez vezet. Ebben az állapotban a tolerancia a függőség jeleivel jár.
Az érintett betegségek közé tartoznak a száj, a torok, a hangszalag, a nyálmirigyek, a nyelv, a mandulák és a torok hátsó falát magában foglaló szájgarati rákok.
Dr. Niels Kokot, a Dél-kaliforniai Egyetem munkatársa és a csapat tagja szerint tanulmányuk az egyik első és egyben legnagyobb, amely a fej- és nyakrákot a marihuánahasználattal hozza összefüggésbe. „Ennek a kockázati tényezőnek a felderítése azért fontos, mert a feji és nyaki rák megelőzhető lehet, ha az emberek tudják, hogy mely viselkedésmódok növelik a kockázatukat” – tette hozzá.
A csapat a TriNetX 2004 és 2024 közötti információit elemezte, a platform 64 amerikai egészségügyi központ betegadatait tartalmazza. Az adatbázisban a CUD-ben szenvedő alanyoké mellett több mint 3,9 millió, nem érintett személy információi is megtalálhatóak.
A CUD-ban szenvedőket közvetlenül összehasonlították az azonos korú és nemű emberekkel, a kutatók figyelembe vették az alkoholfogyasztást és a dohányzást is, amelyek a feji és nyaki rákos megbetegedések fő kiváltó okai. A kontrollcsoporttal összehasonlítva az CUD-soknál nagyobb valószínűséggel alakultak ki az érintett ráktípusok, kivéve a hypopharyngealis rák, amely a torok alsó részét érinti.
A szakértők azt nem vizsgálták, hogy a betegek miként fogyasztották a marihuánát, így nem lehet tudni, hogy a kannabiszfüst idézte-e elő a megbetegedéseket. Az is lehetséges, hogy a kábítószer egyes összetevői, így a THC aktiválnak olyan enzimeket, amelyek hozzájárulhatnak a rák létrejöttéhez.
Érdemes kiemelni, hogy a publikációnak megvannak a korlátai. Az alanyok például maguk jelentették fogyasztásukat, a pontos dózisok pedig nem ismertek.
