Avi Loeb, a Harvard Egyetem fizikusa egykor ünnepelt csillagász és kozmológus volt, 2017 óta azonban hatalmas fordulat állt be tudományos megítélésében. Ez volt az az év, amikor az emberiség első alkalommal észlelt olyan objektumot a Naprendszerben, amely egy idegen csillagtól érkezett. Az ʻOumuamuát túl rövid ideig tudták csak megfigyelni ahhoz, hogy kellően megismerjék, igaz, az adatokból így is kiviláglott: egészen különleges volt, több tulajdonsága fejtörést okozott a szakembereknek.
Avi Loeb már abban az évben előállt sokat vitatott elméletével: a kutató szerint az ʻOumuamua furcsa jellegzetességeit – például lapított formáját, illetve azt, hogy a Napot megközelítve párolgás nélkül tért el csillagunktól – mesterséges eredetével lehet megmagyarázni. Azóta a szakértő a földön kívüli intelligencia keresésének egyik legismertebb arca lett, blogon, cikkekben, podcastokban, tanulmányokban és egyéb felületeken hirdeti, hogy a Naprendszerben, akár a Földön is érdemes kutatni az idegen technológiákat.
Az elmúlt években rengeteg szakmai kritika érte, igaz, akadnak tudományos körökben is támogatói, a közönség pedig rendkívül nyitott a gondolataira. 2021-ben megjelent, a Földönkívüli című ismeretterjesztő könyve bestseller lett – a vonatkozó kritikánkat itt olvashatja el.
2023-ban újabb kötettel állt elő, a Csillagok között 2024 júliusában jelent meg magyarul az Agave Könyvek kiadásában. A szerzőt a könyv kapcsán egy videóhívás keretében kérdezhettük.
*
Tisztán emlékszem, kisiskolás voltam, a nyári szünetben egy Balaton-parti stégen feküdtem, néztem az éjszakai égboltot, és arra gondoltam, elég nagy disznóság lenne, ha nem volna „odafent” valaki. Ez lehetett az első alkalom, amikor igazán eltöprengtem ezen. Vannak hasonló emlékei?
Ennyire koraiak nem, viszont mind a mai napig, ha kimegyek éjszaka megcsodálni a csillagokat, elgondolkozom. Galaxisunk, a Tejútrendszer az univerzumon keresztül halad, a csillagai pedig esténként olyanok, mint egy-egy hatalmas űrhajó kabinjának fényei. Gyakran eszembe jut, hogy vajon vannak-e más utasok is a kabinokban.
Mindez nagyjából egy évtizede ötlött fel bennem először. Elkezdtem egyre többet tűnődni, aztán megjelentek az első ismert csillagközi objektumok a Naprendszerben.
Előtte a világegyetem legelső csillagaival foglalkoztam, ami napjainkban rendkívül népszerű téma. Akkoriban kevesen vizsgálták a kérdést, mondhatnám azt is, úttörő voltam, két tankönyvet is írtam a témában. Aztán jöttek a fekete lyukak, tehát nagyjából követtem azt az utat, mint a kollégáim többsége.
A Nobel-díjas Steven Weinberg írta Az első három perc című könyvében, hogy minél inkább megérthetőnek látjuk a világegyetemet, valójában annál értelmetlenebbé válik. Ha megkérdeznének engem vagy valamely kollégámat, azt mondanánk: 20 éve még több értelmet láttunk az univerzumban. Történnek események, de mintha nem lenne összefüggés közöttük.
Úgy vélem, a legtöbb tudós nem veszi észre: az életünknek az adhat értelmet, ha találunk partnert.
