Szent László magyar király 978 éve, 1046. június 27-én született. A 18 éven keresztül trónoló uralkodó kiemelkedőt alkotott a törvényhozás, az egyházszervezés és a hadászat terén is – írja a Rubicon.
László életének nagy része hatalmi harcok közepette telt: fiatalkorában apja, I. Béla küzdött – sikerrel – a trónért, később pedig bátyja I. Géza harcolt a koronáért, aki 1074-ben meg is szerezte azt. Apjáéhoz hasonlóan azonban az ő uralkodása is csak 3 évig tartott, az ő halálát követően pedig László jutott hatalomra. Országlása első időszakában a trónfosztott Salamonnal gyűlt meg a baja, aki IV. Henrik német-római császár támogatásával próbálta visszaszerezni királyi címét.
Ettől a fenyegetéstől csak élete vége felé, riválisa 1087-ben bekövetkezett halálával szabadult meg. Ettől kezdve katonai erejét más célokra kezdte felhasználni, például Magyarországhoz csatolta a Horvát Királyságot és Szlavóniát. Ezen kívül többször folytatott hadjáratot Bizánc ellen, és a keresztes hadjárat gondolatának egyik legfőbb támogatója lett. Annak 1096-os megindulását viszont már nem érte meg:
László volt az első magyar király, aki hódító külpolitikát folytatott, de uralkodása során hadvezéri érdemei mellett törvénykönyveket is alkotott, amelyek a keresztény vallás helyzetének megszilárdítására, valamint a tulajdon védelmére törekedtek.
