Főleg az olasz, de a 20. század első felében aktívabb ír vagy a mostanság hírhedtté váló latino maffiózókra is jellemző a mély katolikus vallásosság. Egyes beszámolók szerint a gengszterek 90 százaléka istenhívő, és bár kívülről szemlélve bizarrnak tűnik, de a tagok ott vannak a miséken, a körmeneteken, aktív tagjai az egyházközösségnek, és nagylelkű adományokkal járulnak hozzá a működéséhez – írja a Múlt-kor.hu hosszabb cikkében, amely fókuszában a maffiózók hite és cselekedetei közötti mély szakadék és annak áthidalási „megoldásai” állnak.
Az olasz gengsztercsoportoknak megvoltak a sajátos, egyháztól kölcsönzött rituáléi, emellett létezett egy általánosan elfogadott értelmezése a tízparancsolatnak is. A cikk ezen részét szemlézzük.
- Tiszteld atyádat és anyádat. Ez elsősorban a gyermekek felé jelent intést a szüleikkel kapcsolatban, társadalmi értelemben azonban vonatkozik mindenkire, akik valamiféle lelki értelemben vett apaságot töltenek be, legyen szó hivatali elöljárókról, tanárokról, vagy éppen a munkaadóról. A maffia ezt a saját családjára kiterjesztve értelmezi, és a család vagy a család tagjainak a méltóságát megőrizni mindennél előrébb való érdekként tartják számon.
- Felebarátod ellen ne tégy hamis tanúbizonyságot. A szervezeten belül elvárt a teljes és megkérdőjelezhetetlen őszinteség, ezért nem is lehetett tag olyan személy, akinek az édesapja a maffia áldozata volt. Ez esetben ugyanis kötelesek lennének elmondani a halálesetről a teljes igazságot.
- Ne paráználkodj és Ne kívánd a felebarátod házastársát. A tiltás a maffiában is létezett, a valóságban azonban nem feltétlenül tartották be. A házasságon kívüli kapcsolatot leginkább akkor nézték el, ha a maffia érdekei nem sérültek, de ebben az esetben is gondosan ügyelni kellett arra, hogy a feleségek nem kerülhettek megalázó helyzetbe.
- Ne lopj. A maffia bizonyos embereknek gyakran tett szívességet, akár abban is, hogy eltűnt javait megtalálhassa. Giovanni Brusca, a szicíliai alvilág egyik ismert alakja, kihallgatása során elbüszkélkedett azzal, hogy Palermóban egyszer mindössze húsz perc alatt előkerített egy ellopott autót, gyorsabban, mint a rendőrség bármely más esetben.
A cikk kiemeli, hogy talán az évszázados szicíliai arab jelenlét örökségeként nagyon erős volt a gondoskodó és óvó szándékú paternalizmus: az édesanya, a lánytestvér vagy a menyasszony a legfontosabb személyeknek számítottak. Bizonyos értelemben ez korlátozta is a nők lehetőségeit, mert az ő helyük a család mellett volt, hogy gondoskodjanak annak összetartásáról – a válást, ahogy a katolikus egyház sem, egyáltalán nem nézték jó szemmel.
