IV. Béla magyar király és Batu kán mongol uralkodó seregei 783 éve, 1241. április 11-én vívták a muhi csatát. A tragikus ütközetben a magyar csapatok katasztrofális vereséget szenvedtek az ázsiai hordától, akiket helytelenül tatárokként szoktunk emlegetni – írja a Rubicon.
Pusztító csata
A mongol törzsek még 1206 táján Dzsingisz kán vezetésével, majd pár évtized alatt meghódították az ázsiai sztyeppét, betörtek Kínába, elfoglalták Perzsiát, megsemmisítették az orosz fejedelemségeket, és az 1240-es esztendő környékén elérték a Kárpát-medencét is. Tomaj Dénes 1241-ben megpróbálta útjukat állni a Vereckei-hágónál 5000 emberével, de vereséget szenvedett, és a mongolok bejutottak az országba. Ezután IV. Béla megindult Pestről mintegy 20 ezer fős seregével, és a Sajó folyónál, a mai Muhi községnél találkozott a gyorsan mozgó ellenséggel.
Batu harcosai nagyrészt bekerítették a lángoló romok közé beszorult magyar sereget, így Béla király és katonái csak nagy veszteségek árán tudtak elmenekülni.
Az ország romokban hever
A csatában számos magyar nemes és egyházi vezető elesett, köztük Kálmán herceg, a király öccse is. Az ütközet után IV. Béla Bécsbe, majd az Adriai-tenger partján álló Trau (ma: Trogir) várába menekült.
1242 nyarán aztán a sereg váratlanul kivonult az országból, IV. Béla így visszatérhetett az elpusztított országba, és nekiállhatott annak a roppant újjáépítési munkának, amiért az utókor „második honalapító” királyunkként emlegeti őt.
