A klímaváltozás, a természetpusztítás és a növekvő népesség egyre nagyobb kihívások elé állítja az emberiséget. Őrült tempóban tűnnek el a beporzók, kimerülnek a termőföldek, egyre nagyobb területeket sújt szárazság, hosszú aszályperiódusok, miközben soha a történelemben nem élt ennyi ember a Földön, akiknek élelemre van szüksége. Az egyes régiók eltérő adottságai, a kihívások különbözősége alapvetően mindenhol más és más, komplex válaszokat kíván, hazánk mezőgazdaságára például az Alföld szárazodása jelenti az egyik legnagyobb kihívást.
GMO – inkább nem, mint igen
A XXI. században azonban a tudomány globálisan alkalmazható eszközöket is elérhetővé tesz, itt és most a génszerkesztésre gondolunk. A közismert GMO angolból képzett mozaikszó (Genetically Modified Organisms), jelentése genetikailag módosított szervezetek, az eljárás során mesterséges beavatkozással változtatják meg a növény vagy állat genetikai állományát a kívánatos tulajdonságok kialakítása érdekében. A GM-növények esetében például szárazságtűrő, a kártevőknek ellenálló vagy éppen nagyobb terméshozamú fajtákat állítanak elő – egyfajta nemesítés ez is, de lényegesen gyorsabb, mint hagyományos módszerekkel, illetve lehetőség van fajok közötti géncserére is. Különböző kukoricafajtákat például Bacillus thuringiensis rovartoxint kódoló génjének beépítésével tettek rezisztenssé a rovarkártevők ellen.
Ez papíron remekül hangzik, csakhogy a gyakorlatban sok aggodalom övezi a technológiát, mert nem ismerjük sem a környezeti-ökológiai, sem az emberi egészségre gyakorolt hosszú távú hatásait.
Az Európai Unióban egységes, szigorú GMO szabályozás van érvényben, a tagállamokban csak az unió által jóváhagyott, engedéllyel rendelkező GMO-k hozhatók forgalomba élelmiszerként és takarmányként. Részletes szabályok rögzítik az engedélyezést, a felügyeletet, és a címkézést is, utóbbi csak akkor nem kötelező, ha adott termék GMO-tartalma kevesebb, mint 0,9 százalék – amennyiben a GMO-tartalom előfordulása technikailag elkerülhetetlen (szennyeződés).
Az EU-ban jelenleg csupán egyetlen GMO, a MON810 kukorica rendelkezik engedéllyel, és csak Spanyolország és Portugália termeszti. A tagállamok jelentős része elutasítja a géntechnológiával módosított szervezetek köztermesztésbe vonását, ezért saját területükön korlátozhatják, megtilthatják. Hazánk a kezdetektől fogva elutasító állásponton van, az Országgyűlés 53/2006-os határozatában megalkotta Magyarország GMO-mentes stratégiáját, illetve Alaptörvényünk célként tűzi ki Magyarország genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdaságának biztosítását.
Ezért is volt meglepő, hogy az Európai Parlament februárban támogatta a génszerkesztett növényekre vonatkozó szabályok lazítását. Az indoklásban a fent említett előnyökre (ellenálló, magasabb terméshozamú, szárazságtűrő stb.) hivatkoznak az élelmiszerrendszer fenntartása érdekében. Azért persze nem arról van szó, hogy szélesre nyitották volna a kaput a GMO előtt, sőt, a lényeg itt is a részletekben rejlik: a szigorú GMO-szabályozáson csak az úgynevezett NGT-növények esetében enyhítenének, és annak is csak az 1. kategóriájánál.
Mi a különbség az NGT és a GMO között, és mit jelentenek a kategóriák? Miről van itt szó egyáltalán? A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) írásban válaszolt a 24.hu kérdéseire.
Véletlenszerűség helyett precizitás
Az uniós GMO-szabályozás kereteit a 2001/18/EK irányelv határozza meg, ennek definíciója szerint a GMO olyan szervezet (az ember kivételével), amelyben a genetikai anyagot oly módon változtatták meg, ahogy az nem fordulna elő a természetben párosodás, valamint természetes rekombináció útján. Emellett azt is rögzíti, mely technikák alkalmazása minősül géntechnológiai módosításnak.
A jelenleg köztermesztésben felhasznált GM-növényeknél a genetikai módosítást úgy hajtották végre, hogy egy előre elkészített, több genetikai elemet (pl. egy gazdaságilag hasznosnak vélt tulajdonságot hordozó gént és a hozzá kapcsolódó szabályozó szekvenciákat) tartalmazó génkonstrukciót vírussal, bakteriális plazmiddal vagy egyéb hordozóval juttattak be a módosítani kívánt szervezetbe. Az így előállított fajták jellemzően transzgénikus növények, mert rendszertanilag távol álló fajokból – például baktériumokból – származó géneket tartalmaznak.
Ezek a génkonstrukciók véletlenszerűen épülnek/épültek be a gazdaszervezet genomjába, ezért csak alacsony hatékonysággal lehetett előállítani olyan GM-növényt, amelyben valóban megjelent a kívánt tulajdonság, és a termesztésben az elvárt terméshozamot is produkálta.
Azonban a 2001 (vagyis az uniós szabályok megalkotása) óta eltelt több mint két évtizedben a biotechnológia rohamosan fejlődött. Olyan új módszerek jelentek meg, melyekkel az élő szervezetek genetikai anyagának megváltoztatását sokkal pontosabban, hatékonyabban, gyorsabban lehet elvégezni, ezeket nevezzük összefoglaló néven új génkezelési technikáknak: NGT, azaz New Genomic Techniques. Így lehetővé vált egyszerű pontmutáció létrehozása az előre kiválasztott helyen, DNS-szekvenciák kivágása a genomból, esetleg új szekvenciák, gének beszerkesztése a genomba igen nagy pontossággal.
Az EU jelenleg az NGT-technikákkal előállított növények szabályozásával foglalkozik, vagyis a parlamenti döntés azon folyamat része, amely során az unió a tudomány fejlődéséhez igazítja a szabályozását.
Szó sem lehet távoli fajok „keveréséről”
Nézzük meg egy picit pontosabban, hogy mik is az NGT-növények, illetve mit jelentenek a kategóriák. Olyan növényekről van tehát szó, amelyet célzott mutagenezissel vagy ciszgenezissel, valamint ezek kombinációjával állítottak elő. Előbbi eljárás a DNS-szekvencia módosítását/módosításait jelenti egy szervezet genomjának célzott helyein, utóbbi pedig a nemesítői génállományban már meglévő genetikai anyagnak egy szervezet genomjába történő beillesztését eredményezi.
Már csak a nemesítői génállomány igényel magyarázatot: egy adott fajban és az azzal keresztezhető, rendszertanilag különálló fajokban rendelkezésre álló teljes genetikai információt értjük alatta. Van még egy jelentős feltétel, miszerint az NGT-növény nem tartalmazhat a nemesítői génállományon kívülről származó olyan genetikai anyagot, amelyet kifejlesztése során ideiglenesen beilleszthettek. És itt jutunk el a laikus számára is teljesen érthető konklúzióhoz:
Az új génkezelési technikák széles lehetőséget kínálnak a kis, nem jelentősnek tekintett módosításokra, illetve az összetettebb, jelentős genetikai változtatásokra is, ezért az Európai Bizottság szabályozási javaslatában megjelenik az NGT1 és az NGT2 kategória.
Attól függ, mekkora a változás
Az NGT1-kategóriába tartozó növényeket és termékeket az említett javaslat egyenértékűnek tartja a hagyományosan előállított növényekkel, mert egy meghatározott molekuláris kritériumrendszer alapján nem tartja jelentősnek a genetikai változtatásokat. Az ebbe a kategóriába tartozó növényeket kivenné a szigorú GMO-szabályozás hatálya alól, és rájuk enyhébb szabályozást javasol:
az 1. kategóriájú NGT-növényekre továbbra is a hagyományos módon nemesített növényekre vonatkozó szabályozási keret alkalmazandó
– áll a Nébih válaszában.
Az NGT2-kategóriába tartozó növényeknél a javaslat a genetikai módosítást jelentősnek (összetettebbnek) tartja, ezért ezeket nem tekinti egyenértékűnek a hagyományos növényekkel. Emiatt ezen termékek a jelenlegi GMO-szabályozás keretein belül maradnának, ami magába foglalja a szigorú engedélyezési eljárást, valamint nyomon követésüket, GMO jelölési kötelezettségüket és a rendszeres hatósági ellenőrzését.
Jelen állás szerint az Európai Bizottság az NGT-k szabályozásáról szóló javaslatát az Európai Parlament áttekintette, és kisebb módosításokat javasol a tervezetben – az Európai Tanács jelenleg vizsgálja a javaslatot, de még nem foglalt állást a javaslatot illetően.
