1881-ben felfedezők több mint 40 szarkofágra bukkantak a Nílus nyugati partjánál, nem messze a Királyok völgyétől. A leletek többek között 11 fáraót rejtettek, a legemlékezetesebbre mégis egy egyszerű fakoporsóban bukkantak rá. A 3000 éves sikoltó múmiát, kinek arca örök kiáltásba merevedett, mintha az életben elszenvedett kínjai a túlvilágra is elkísérték volna. Most azonban a Kicsomagolt múmiák dokumentumsorozat készítői utánajártak, ki lehetett ez az ember, és miért ilyen sokkoló módon maradt meg az utókornak.
A fáraók neve természetesen ott díszeleg a szarkofágjaikon, mivel ez jelent nekik belépőt a túlvilágra – ez a múmia azonban névtelen volt. Koporsója puritánsága ellenére az egyiptológusok biztosak voltak abban, hogy nem közemberről van szó. A múmiát megvizsgálva további bizonyítékok utaltak arra, hogy különleges életet élt: körmei manikűrözve és festve voltak, haját befonták, és voltak fülbevalói is.
A sikoltó múmia tehát egy uralkodó fia volt, de ha szörnyű betegségben vagy sérülésben halt volna meg, balzsamozói bizonyára mindent elkövettek volna annak érdekében, hogy békésnek látszódjon, mielőtt belép a másvilágra, de nem így tettek. Ráadásul ennek a múmiának nem távolították el a belső szerveit, pedig az hozzátartozott a rituáléhoz. Mi több, az áldozatot nem vászonba, hanem báránybőrbe bugyolálták, megalázva ezzel.
Kriminológiai szakértők kizárják annak lehetőségét, hogy a múmiát élve temették el, valószínűleg sokkal inkább azért bántak vele ilyen megszégyenítő módon, hogy másokat figyelmeztessenek. De mire? A megoldást egy, az 1800-as években felbukkant dokumentum rejtheti, ami szerint III. Ramszesz ellen a saját udvarában próbáltak merényletet megkísérelni, méghozzá nem más, mint a saját fia, Pentawer. Későbbi vizsgálatok pedig kimutatták, hogy Pentawer és bűntársai sikerrel is jártak, III. Ramszesz múmiájának a nyakán ugyanis egy olyan vágást találtak, amit ugyan a bebalzsamozói próbáltak elrejteni, de nehezen élhette túl.
Helyette azonban bátyja lett az új fáraó, és Pentawernek bűnhődnie kellett: öngyilkosságra ítélték. A sikoltó múmia nyakán talált nyomok szerint a fáraógyilkos felakasztotta magát, és fulladásos halált szenvedett. Kínhalálának pillanatait a múmiájával is megőrizték, hogy tanuljon belőle az utókor, és még a születési nevét is elvették tőle, ami nélkül nem léphet be a túlvilágba, így örök kárhozatra ítéltetett.
