Egy friss tanulmányban a szerzők egy egészen új, az emberi szervezetben előforduló, vírusszerű objektumot mutatnak be – írja a ScienceAlert. A titokzatos genetikai anyagdarabkák semmilyen más biológiai anyaggal nem mutatnak szerkezeti hasonlóságot.
Ivan Zheludev, a Stanford Egyetem munkatársa és kollégái elképzelhetőnek tartják, hogy felfedezésük a legegyszerűbb genetikai molekulák és az összetettebb vírusok közötti átmenetről árulkodik.
Az obeliszkek nevüket az RNS-üket alkotó szimmetrikus, rúdszerű struktúrákról kapták. Szekvenciájuk rendkívül rövid, mindössze mintegy ezer nukleotidos.
Zheludevék publikált genetikai szekvenciák adatbázisait elemezték, és csaknem 30 ezer obeliszket azonosítottak. Az organizmusok a vizsgált emberi mikrobiomok mintegy 10 százalékában jelentek meg, az egyik adatsorban a páciensek szájüregi mintáinak 50 százalékában bukkantak fel. Úgy tűnik, hogy az objektumok eltérő típusai testünk különböző területein vannak jelen.
A csapatnak egy gazdasejt-típust, a Streptococcus sanguinist is sikerült izolálnia, ezen baktérium gyakori a szájban. Az obeliszk ezekben a mikrobákban egy 1137 nukleotid hosszú hurokkal rendelkezett. A többi organizmus gazdaszervezete nem ismert, de feltételezhető, hogy legalább egy részük baktériumokban fordul elő.
Az adatokból az is kiderült, hogy az obeliszkek egy új fehérjeosztály, az obli kódjait tartalmazzák, a szakértők szerint genetikai anyaguk legalább felét ezen proteinek felépítésére vonatkozó utasítások foglalják el. Mivel az érintett fehérjék az összes obeliszkben nagyon hasonlóak, a kutatók azt gyanítják, hogy részt vesznek a replikációs folyamatban.
Az obeliszkeket ezen proteinek kódolásának képessége különbözteti meg az RNS-hurkok egy másik ismert csoportjától, a viroidoktól. Úgy tűnik, az újonnan felfedezett objektumok nem rendelkeznek a fehérjeburok létrehozásához szükséges génekkel, ám lényegesen nagyobbak, mint a sejtek belsejében létező más genetikai molekulák, az úgynevezett plazmidok.
Azt, hogy az obeliszkek milyen hatást gyakorolnak a bakteriális gazdatestekre, illetve miként terjedhetnek a sejtek között, egyelőre nem sikerült kideríteni. A csapat szerint az elemek talán nem is vírusos természetűek, és inkább az RNS-plazmidokra hasonlíthatnak.
