Egy friss tanulmányban Emrah Kırdök, a Mersini Egyetem munkatársa és kollégái 10 ezer éves, megrágott kátránydarabokat elemeznek – számol be a Cosmos Magazine. A három leletet az 1990-es években tárták fel a svédországi Huseby Klevben. A tárgyak felmelegített nyírfakéregből készültek, a korabeliek a szurkot kezdetleges rágógumiként használták, majd az anyagból ragasztót hoztak létre.
A lelőhelyen több mint száz szurokdarabot találtak. Korábbi DNS-vizsgálatok alapján a kátrányt rágók 5-18 évesek voltak, egyaránt akadt köztük lány és fiú, más szurokdarabokon azonban egyértelműen felnőtt fognyomok láthatóak, ami arra utal, hogy minden korú és nemű ember részt vett a szerszámkészítésben.
A datálás szerint a tárgyak 9890-9540 évesek, és a neolitikum korai szakaszából származnak. Kırdökék az anyagokat először modern emberi mintákkal, ősi emberi foglepedékkel és egy 6000 éves rágott kátránnyal hasonlították össze. A kutatók megállapították, hogy a mikrobiális profil egyezett, ami azt jelzi, hogy a nyírfakátrányt valóban emberek rágták.
Felfedeztek ugyanakkor egy kulcsfontosságú különbséget, a rossz fogegészséggel összefüggésbe hozható baktériumok magasabb szintjét.
A csapat bizonyítékokat talált az ínybetegségeket okozó Treponema denticola, Streptococcus anginosus és Slackia exigua, valamint a fogszuvasodást okozó Streptococcus sobrinus és Parascardovia denticolens jelenlétére. A baktériumok gépi tanulási algoritmusokkal modellezett relatív gyakorisága arra utal, hogy a vadászó-gyűjtögető csoport 70-80 százaléka fogínybetegségben szenvedett.
A szerzők szerint az ősi emberek a fogaikat sokféle feladatra használták, többek között fogásra, vágásra és tépésre. Ez növelhette a betegséget okozó mikrobák megjelenését.
A megrágott darabkákon egyébként sok más faj DNS-ét is észlelték, köztük mogyoró, alma, fagyöngy, vörös róka, szürke farkas, tőkés réce, tapadókagyló és sebes pisztráng nyomait. Lehetséges, hogy ezek olyan anyagokból, élelmiszerekből és tárgyakból származnak, amelyeket az emberek a kátrányhasználat előtt rágtak meg.
