A Vénuszt mérete miatt gyakran nevezik a Föld ikertestvérének, annak ellenére is, hogy egyes tulajdonságaiban igencsak különbözik, a légköre például rendkívül sűrű és forró. Az igazi furcsaság azonban nem is ez, hanem hogy a Naprendszer több bolygójával épp ellentétes irányba, az óra járásával megegyező módon forog.
Valeri Makarov, az amerikai haditengerészet megfigyelőközpontjának tudósa, valamint Alexey Goldin, a chicagói Teza Technologies kutatója úgy véli, hogy a válasz megtalálásához a Naprendszer keletkezéséig érdemes visszatekerni az idő kerekét – írja az IFLScience.
Ez volt az az időszak, amikor a sziklás bolygók nagyrészt már összeálltak, de még mindig nagyon sok törmelék volt körülöttük. A kutatók több százezer szimulációt végeztek, azt kémlelve, hogy vajon a törmelékhalmazból összeállhatott-e egy olyan égitest, ami aztán a Vénusz holdjává vált volna.
A Universe című tudományos lapban megjelent tanulmány szerint a kérdésre igen a válasz, ám a túl gyakori ütközések, az árapály-jelenség, valamint az égitest mozgásának köszönhetően végül túl közel került egymáshoz a két égitest. Ezt követően a Vénusz gravitációja darabokra tépte a holdat, a darabok pedig becsapódtak a bolygó felszínébe.
A feltételezések szerint Giovanni Cassini, a Szaturnusz holdja, a Titán, valamint a bolygó gyűrűinek felfedezője láthatott ilyen holdat a Vénusz körül keringeni. Néhány évszázadon keresztül többen is beszámoltak arról, hogy látták a feltételezett objektumot, ám minden valószínűség szerint egy olyan csillag fényét láthatták, ami a bolygó mellett bukkant fel.
A szakértők szerint a Vénusz furcsa tulajdonságai egy olyan becsapódásnak köszönhetők, mint amilyen az Uránuszt is kibillentette az egyensúlyából, teszi hozzá a hvg.
