Ozorai Pipo Filippo Scolari néven látta meg a napvilágot Firenzében 1369-ben, és 13 évesen, egy firenzei kalmár szolgálatában került Budára. Hamar kiderült rendkívüli tehetsége a pénzügyek iránt, ezért a legenda szerint először Demeter esztergomi érsek, majd Luxemburgi Zsigmond király alkalmazásába került. A magyar környezetben neve Pipo alakban rögzült, és később már az itáliaiak is Pippo Spanoként, azaz Pipo ispánként emlegették – írja a Rubicon.hu.
Gazdasági és hadi sikerek
Bármi is az igazság Pipo felemelkedéséről, az tény, hogy Filippo Scolari szakértelmének köszönhetően hamarosan bizalmi pozícióba jutott, Zsigmond hűséges támasza lett a bárók hatalmának megtörésében. Feltétlen hűségének köszönhetően az 1400-as évek elejére hatalmas befolyásra tett szert a Magyar Királyság gazdasági ügyeiben. Emellett persze óriási vagyonra is szert tett, majd 1398-ban feleségül vette Ozorai Borbálát, e frigy révén pedig idővel megszerezte a família Tolna megyei – névadó – uradalmát.
Ozorai Pipo hadvezérként is kitüntette magát, az uralkodó őt állította a temesi ispánság élére, hogy védelmezze a déli határvonalat a török betörések ellen: több mint két évtizedes munkájával elévülhetetlen érdemeket szerzett a Luxemburgi Zsigmond által megálmodott végvárrendszer kiépítésében, több hadjáratban visszaverte a Délvidéken portyázó oszmán erőket, és eredményes katonai expedíciókat vezetett a balkáni ütközőállamok területére.
Súlyos vereséget mért a törökre
Pipo délvidéki győzelmei nyomán az uralkodó az 1411-12. évi velencei háború idején, majd a husziták elleni küzdelmek során is őt bízta meg a magyar sereg főparancsnokságával, az oszmánok elleni sikereit azonban nyugaton ritkán tudta megismételni. Szolgálata évtizedei alatt a kincstartói tisztséget, majd a szörényi báni címet is elnyerte, és 1408-ban egyike volt a Sárkányrend alapító tagjainak.
Élete utolsó éveiben aztán Ozorai Pipo visszatért a temesi bánság élére. Havasalföldön háborúzott a Zsigmond pártfogását kereső II. Dan vajda uralmának biztosítása érdekében, 1426-ban pedig Galambócnál mért súlyos vereséget a törökökre. Néhány hónappal galambóci diadala után, 1426. december 27-én hunyt el Lippa várában – érdemeit és politikai szerepét talán az mutatja meg a legkiválóbban, hogy Fehérváron helyezték őt végső nyugalomra, és temetésén maga az uralkodó is lerótta kegyeletét.
