Az időjárással eddig többé-kevésbé szerencsénk volt. Csak ritkán kellett elviselnünk a ködös, szürke időt, viszonylag sok napsütésben lehetett részünk, sőt, a mostanában egyre ritkábban jelentkező hó is beköszönt. Amit viszont gyakorlatilag nem lehet megszokni, az a korán beköszönő és későn távozó sötétség.
Nem terjed tovább a sötétség
Pénteken, december 22-én reggel 7:27-kor kel a Nap, és 15:56-kor nyugszik, vagyis a nappal alig nyolc és fél órát tart. A jó hír viszont, hogy ez a december 22-ei péntek egyben
Naponta ugyan alig 1–2 percről van szó, és a téli időjárás még sokáig rontja az összképet, de a folyamat megállíthatatlan. Március 20-án, a tavaszi napéjegyenlőségkor már 12-12 óra lesz a nappal és az éjszaka aránya, majd miután március utolsó vasárnapján áttérünk a nyári időszámításra, este hét óránál is tovább élvezhetjük közvetlenül a napsugarakat.
A legrövidebb nap
A téli napforduló egyetlen pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól, idén ez december 22-én, 4 óra 28 perc 29 másodperc. Nálunk, az északi féltekén tehát a téli napforduló jelenti a leghosszabb éjszakát és a legrövidebb nappalt, míg az Egyenlítőtől délre a legrövidebbet. Ilyenkor az Eumet.hu cikke alapján:
- Magyarországról nézve a téli napforduló idején a Nap 19 fok magasan delel, 8,5 órát van fent.
- Az Északi-sarkon a Nap nem kel fel, hanem 23 fokkal a horizont alatt tartózkodik.
- A Déli-sarkon a Nap állandó magasságon, 23 fokon kering.
- A Baktérítőn a Nap 90 fokon delel, nincsenek árnyékok.
- Az északi sarkkörön a Nap középpontja éppen a déli horizonton tartózkodik anélkül, hogy feljebb emelkedne.
Dől a Föld
Az éjszakák és a nappalok időtartamának állandó változása bolygónk helyzetéből és mozgásából fakad. A Föld és néhány fok eltéréssel a naprendszer bolygóinak keringési síkját a Nap körül ekliptikának nevezzük, bolygónk dőlésszöge pedig az ekliptika síkjára állított merőlegeshez viszonyítva 23,5 fok.
A Nap körül keringve így az északi féltekén télnek tekintett évszakban a déli pólus „biccent” kissé csillagunk felé, nyáron pedig az északi: a tavaszi és őszi napéjegyenlőséget leszámítva mindig azon a féltekén hosszabbak a nappalok az éjszakáknál, amelyik épp a „nyári félévben” tartózkodik.
