Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság 1846 nyarán, az oregoni szerződésben rögzítette az amerikai és az észak-amerikai brit gyarmatok (a mai Kanada) közötti nyugati határvonalat a Csendes-óceánig. A határ az északi szélesség 49°-a lett, azonban ez a Vancouver-sziget és a kontinens közötti szorosban található szigetek esetében vitára adott okot – írja a Rubicon.hu.
Mindkét oldalról telepesek költöztek a legnagyobb legfontosabb San Juan-szigetre, hogy hazájuk igényét a területre. 1859-ben azonban egy brit gazda disznója „átszökött” a határon, és egy amerikai farmer burgonyaföldjén kezdett túrni, aki lelőtte az állatot. Nem tudtak egymással megegyezni, az angol feljelentést tett, az amerikai a hadsereg védelmét kérte.
Washingtonban és Londonban döbbenten értesültek róla, hogy egy disznó miatt pattanásig feszült helyzet alakult ki, így elrendelték, hogy a hivatalos egyezségig mindkét részről 100 fős egység maradhat a szigeten. A konfliktust csak 1871-ben sikerült megoldani, ekkor az I. Vilmos német császár vezette bizottság az Egyesült Államok javára döntött, és az egész szigetet megkapták az amerikaiak.
