Grigorij Raszputyin valódi személyiségét a legendák és pletykák szinte a felismerhetetlenségig eltorzították. Valamikor az 1860-70-es években született, feltehetőleg egy Pokrovszkoje nevű szibériai falucskában, és 18 éves korában egy látomás hatására vándorló szerzetessé lett. 1903-ban jelent meg Szentpéterváron, ahol a miszticizmust hajszoló városi elit szent emberként és gyógyítóként fogadta – írja a Rubicon.hu.
Sok ellenséget szerzett
A mosdatlan, igénytelen, de rendkívül szuggesztív férfi a cárné legjobb barátnőjén keresztül került kapcsolatba II. Miklóssal és Alexandra cárnéval, akik tőle vártak gyógyulást egyetlen fiúgyermekük, a vérzékenységtől szenvedő Alekszej betegségére. Rövid időn belül fényes karriert futott be a cári udvarban, elsősorban Alexandrára gyakorolt komoly befolyást, rajta keresztül pedig hamarosan a politikai és a vallási életben is képes volt érvényesíteni akaratát.
Számtalan követője és rengeteg ellensége akadt az idők során, de a varázserejébe vetett hitet csak fokozta az ellene elkövetett két sikertelen gyilkossági kísérlet 1916-ban. A szerzetestől nem csak a vezető orosz arisztokrata körök, de az antant szövetségesek is tartottak, elsősorban azért, mert személye és befolyása mérhetetlen népszerűségvesztést okozott a Romanovoknak.
Megjósolta a cári család halálát
Miután pedig a „patrióta” körök hasztalan próbálták félreállítani veszélyes riválisukat, 1916 során úgy döntöttek, végeznek vele. Raszputyin is számított újabb merényletre, utolsó levelében így írt:
Amikor a harang háromszor megkondul majd, Felséged tudni fogja, hogy engem meggyilkoltak. Ha egy közember keze által fogok elpusztulni, utódaiddal egyetemben még hosszú évszázadokig fogsz uralkodni Oroszországban; de ha gyilkosaim a Te fajtádból kerülnek ki, családoddal együtt Oroszország népének áldozatává leszel!
Az összeesküvők december 16-án vendégségbe hívták Feliksz Juszupov herceghez, aki először ciánnal mérgezett borral és süteménnyel igyekezett őt eltenni láb alól. A legenda szerint a férfira több embernek elegendő méreg sem hatott, így vendéglátói pisztolylövésekkel végeztek vele, majd még hosszú időn át ütötték-verték áldozatukat. Bár a holttestről készült fénykép tanúsága szerint Raszputyint egyszer fejbe is lőtték – vélhetően ez okozta a halálát –, később olyan mendemondák is szárnyra keltek, miszerint még akkor is megpróbált ellenállni, amikor Juszupovék a jeges Névába dobták, illetve, hogy a boncolásnál vizet találtak a tüdejében, ami a fulladásos halál jele.
Nem sokkal később pedig a Miklósnak írt jövendölése valóra vált.
