Az első világháború után Ausztria főként etnikai érvekkel igyekezett alátámasztani igényét Vas, Sopron és Moson vármegyék nyugati határterületeire. A nagyhatalmak az Anschluss-hangulat csillapítása érdekében Bécs javára döntöttek, és a saint-germaini, majd a Magyarországgal kötött trianoni békeszerződésben – akkor még Sopronnal együtt – Ausztriának ítélték oda a mai Burgenlandot – írja a Rubicon.hu.
A terület átadását azonban sokáig gátolta a nyugat-magyarországi felkelés, vagyis a Rongyos Gárda harca, amely rendre visszaverte az osztrák erőket. Ennek eredményeként október elején Olaszország közvetítőnek ajánlkozott a két ország konfliktusában, és Velencében tárgyalóasztalhoz ültette a feleket. Itt a magyar delegáció elérte, hogy Sopronban és a város vonzáskörzetében fekvő további 8 faluban – Ágfalva, Nagycenk, Kópháza, Sopronbánfalva, Balf, Fertőrákos, Harka, Fertőboz – népszavazáson döntsenek a hovatartozás kérdéséről. Cserében a magyar kormány vállalta a felkelők leszerelését és a terület kiürítését.
1921. november 23-án kiadták a 12 pontból álló Népszavazási Szabályzatot, aminek értelmében azok a 20 év feletti állampolgárok szavazhattak, akik 1919. január 1-je előtt, vagy 1921. január 1-je óta az érintett területen állandó lakóhellyel rendelkeztek. A népszavazást december 14-én Sopronban, majd két nappal később a környező 8 faluban.
így a Sopron környéki voksolás hazánk számára csodás győzelemmel – voltaképp az egyetlen tartós revíziós sikerrel – zárult. A város polgársága 72 százalékos arányban a magyar impérium mellett szavazott, vagyis a német anyanyelvű lakosság jelentős része is a maradást választotta.
