Az óra uralma előtti időkben az ember életritmusát a Nap járása szabályozta, először a XVIII. században merült fel, hogy a mért időt igazítsák a nappal és az éjszaka periodikájához. A cél akkoriban még a gyertyákon való spórolás lett volna, de az ötlet csak az első világháború idején jutott el a gyakorlati megvalósulásig.
Akkor már jelentős energiát lehetett megspórolni, így egyre több hadviselő ország vezette be a nyári időszámítást (a most télinek nevezett időszámítás a régi, „valós” idő). A béke évei alatt feledésbe merült, majd az újabb háború megint felszínre hozta a kérdést, a XX. század közepétől pedig a világ legtöbb országa állandóvá tette a téli és nyári időszámítás váltogatását. Ennek jegyében március utolsó vasárnapján hajnali kettőről háromra, azaz előre tekerjük az órák mutatóit, október utolsó vasárnapján pedig fordítva.
Indul tehát a téli időszámítás, a változás szembetűnő lesz. Míg jövő szombaton még 7:20-kor kel a Nap, addig vasárnap már 6:21-kor, és a napnyugta is egy órával korábbra kerül, 17:34-ről 16:33-ra. Ez utóbbi a „legfájdalmasabb”, hiszen nagyon korán ránk köszönt a sötétség, és az időpont napról napra még közelebb csúszik a december 22-ei téli napfordulóig, amikor már 16 óra előtt búcsúzunk a csillagunktól.
Az évi kétszeri átállás megterheli az emberi szervezetet, és már gazdasági haszna sincs, illetve mindenki gyűlöli, ezért az EU 2019-ben döntött az óraátállítás eltörléséről. Csakhogy a tagállamoknak egyezségre kellene jutniuk, melyik időszámításnál szeretnének maradni, ami ezidáig nem sikerült. Előrelépés egyelőre nem is látszik, ezért még egy darabig biztosan minden marad a régiben.
