Fidel Castro 1959-es sikeres hatalomátvétele Kuba jelentős biztonsági kockázattá vált az Egyesült Államok számára. A Disznó-öbölbeli 1961-es akció csúfos kudarca után Castro még szorosabbra fűzte viszonyát a Szovjetunióval, és katonai támogatást kért Moszkvától. Hruscsov természetesen nagyon segítőkésznek bizonyult, rövidesen katonai tanácsadók hada, és számos gyanús rakományt szállító hajó érkezett Kuba kikötőibe.
A Egyesült Államok U2-es kémrepülőgépeinek munkája nyomán 1962 augusztusára nyilvánvalóvá vált, hogy Kuba „készül valamire”. Az október 14-én készített felvételekből vált világossá, hogy a Szovjetunió közepes hatótávolságú fegyvereket telepített az amerikai partoktól 90 mérföldre, melyek akár több ezer kilométer távolságban fekvő városokat is el tudtak pusztítani. Ezzel pedig
Karnyújtásnyira a harmadik világháború
Kubában tehát legkevesebb négy szovjet rakétasiló várt egy esetleges tűzparancsra, vagyis az amerikai nagyhatalom olyan hátrányba került, amit a Mexikói-öböl környékén mozgósított csapatokkal nem lehetett kiegyenlíteni. A CIA és a hadsereg vezetői hosszú napokon keresztül ostromolták Kennedy elnököt azért, hogy indítson inváziót, vagy megelőző légicsapást a Szovjetunió és Kuba ellen, az elnök azonban – szerencsére – kitartott a békés megoldás mellett, mivel rettegett egy esetleges nukleáris háború kitörésétől.
Miután Kennedy számba vette a lehetőségeket, október 21-én a briteket, majd az egész világot tájékoztatta a fennálló konfliktushelyzetről, másnap pedig televíziós beszédet tartott, mellyel az Egyesült Államok polgárait igyekezett megnyugtatni a pattanásig feszült helyzetben. Ugyanezen a napon, október 22-én az amerikai haditengerészet blokádot vont Kuba köré, melynek megsértése casus bellivel ért volna fel; túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a világ lélegzet-visszafojtva figyelt, hiszen a harmadik világháború kitörése egy karnyújtásnyira tűnt.
Két hétig tartott
A nyilvánosság bevonásával a felek kimozdultak a kialakult patthelyzetből, bilaterális úton és az ENSZ-ben pedig a két szuperhatalom hamarosan kommunikációra kényszerült. Október 26-án aztán a szovjetek felajánlották, hogy lebontják a Kubában kiépített rakétaállásokat, amennyiben az Egyesült Államok garantálja, hogy nem próbálja megváltoztatni az ország szocialista berendezkedését.
Egy nappal később, 27-én Hruscsov egy második ajánlatot is küldött, melyben már a Törökországban fenntartott amerikai rakétabázisok megszüntetését is követelte. Bár ezen a napon egy U–2-es kémrepülő lelövése és egy másik elfogása nyomán a két nagyhatalom majdnem hadiállapotba került, Kennedy – a kardcsörtető tábornokoknak ellentmondva – nyilvánosan elfogadta a pártfőtitkár első ajánlatát – öccse, Robert Kennedy pedig a kulisszák mögött beleegyezett a második feltételeibe is. Október 28-án Hruscsov bejelentette a rakéták hazaszállítását, ezzel a válság gyakorlatilag véget ért.
