Miután Eduárd király 1066. január 5-én gyermek nélkül halt meg, sógorát, Harold Godwinsont választották Anglia uralkodójává. A trónt azonban magának követelte III. (Keménykezű) Harald norvég király és az akkor harmincnyolc éves Vilmos normandiai herceg is. A rendkívül vakmerő és becsvágyó Vilmos, aki törvénytelen gyermekből vált Franciaország egyik leghatalmasabb főurává, azt állította: Eduárd korábban őt jelölte ki örököséül, és az 1064-ben Normandiába látogató Harold Godwinson, a későbbi király hűséget esküdött neki – írja a Múlt-kor.hu.
A háborúskodás már ősszel kitört, amikor a norvégok váratlanul partra szálltak és elfoglalták az északkelet-angliai York városát. Harold, aki addig délen várta Vilmos támadását, a hír hallatán északra indult, és Stamford Bridge közelében megsemmisítő vereséget mért a betolakodókra, a csatamezőn holtan maradt a norvég király is.
Harold lóhalálában sietett vissza délre, Az Anglia sorsát eldöntő csata 1066. október 14-én, reggel kilenc órakor kezdődött, és egész nap tartott. A két sereg létszámát pontosan nem ismerjük, de az erőviszonyok kiegyenlítettek lehettek. Harold mocsarakkal körülvett domb tetején táborozott le, hogy a normannok hegynek felfelé támadjanak, ráadásul ezt csak keskeny földsávon tehették meg. A rohamok rendre meg is törtek a pajzsfalon, Vilmos lovát kétszer is meglőtték az angol íjászok.
Harold már a siker kapujában állt, amikor tapasztalatlan katonái végzetes hibát követtek el: megbontották a sort, hogy üldözőbe vegyék a hátráló normannokat. A lovasok azonnal benyomultak a résbe, az angolszász csatasor felbomlott, és amikor Harold is elesett (későbbi források szerint egy nyíl találta el a szemét), a vezér nélkül maradt angolok menekülőre fogták. Hódító vagy Fattyú Vilmost 1066 decemberében Anglia királyává koronázták, de hatalmát csak több lázadás kegyetlen leverése után tudta megszilárdítani. Angliában a normandiaihoz hasonló feudális rendszert vezettek be, a kulcspozíciókba normannok kerültek, de számos korábbi szokást és törvényt megtartottak.
