A brazíliai Amazonas vidékén őshonos tamarinok mindig is hangos kiáltásokkal kommunikáltak egymással. Az autóforgalom, illetve az egyéb emberi tevékenységek okozta zajszennyezés azonban arra kényszerítette a fajt, hogy szagokkal is megtámogassák jelzéseiket, így figyelmeztetve társaikat a veszélyekre – írja a Science News.
A legtöbb csupaszpofájú tamarin a brazíliai Manausban él, ám súlyosan veszélyeztetettnek számítanak a csökkenő erdőterület és a növekvő emberi jelenlét miatt. Tainara Sobroza, az Amazonas Szövetségi Egyetem biológusa szerint a tamarinok nagyjából 12 különböző hangot tudnak kiadni, amelyek több funkcióhoz is társíthatók. Ilyen például az élelemre való rámutatás, vagy az emberek közeledtére való figyelmeztetés.
A kutató és társai meg akarták érteni, hogy ezt a fajta hangadást befolyásolja-e a városi környezet zaja, ezért nagyjából egy évet töltöttek tamarinok megfigyelésével. Az Ethology Ecology & Evolution című szaklapban megjelent kutatás szerint a csapat rádiós nyakörvek segítségével kilenc csoportot követett nyomon Manausban 2018 novemberétől 2019 decemberéig, egyenként 10 napon át.
Miközben fizikailag követték a csoportokat, a kutatók megmérték az alfa nőstény figyelmeztető hívásának hangerejét, és azt is vezették, hogy az egyedek milyen gyakran dörzsölték mellkasukat és alsó testrészeiket a talajhoz, vagy a fákhoz, hogy jelezzék, merre tartanak. A kutatócsoport kezdetben azt gondolta, hogy emberek közelében többet használják majd testszagukat, azonban az eredmény azt mutatja, hogy a tamarinok kiegészítették az egyiket a másikkal.
Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy megőrizték hívásaik hangerejét és mennyiségét, miközben illatukkal is megjelölték a terepet. Ez a kutatók szerint olyan, mintha a zsúfolt szoba másik végén álló barátunkat a telefonhívás mellett szólongatással, és integetéssel is figyelmeztetnénk, hol vagyunk.