Volt idő, amikor egy átlagos asztaltársaságnál fel sem merülhetett volna az a kérdés, hogy az egyes párok mikor feküdtek le először egymással. Szerencsére mára a társadalom lazább, nyugatiasabb felfogást képvisel a kérdés kapcsán, olyannyira, hogy sokan már épp a szex által döntenek arról, van-e esély komoly kapcsolatra az adott illetővel. Az IFLScience összegyűjtötte, mit gondol a kérdésről a tudomány.
Egy 2010-ben készült kutatás arra a következtetésre jutott, hogy azok, akik tovább várakoznak, később jobb házasságról számolnak be átlagosan. Jason S. Carroll, a kutatás résztvevője elmondta, nem ért egyet a szexet az ismerkedés elé soroló randizási kultúrával, a szex visszatartása ugyanis a kutatás szerint lehetővé teszi az emberek számára, hogy tudatosabban válasszanak partnert.
Hasonló eredményt hozott egy másik, 2012-es kutatás is, amelyben 600 amerikai házas- és élettársi kapcsolatban élő pár tapasztalatait kérték ki. Az internetes adatfelvétel során kiderült, hogy napjainkban a korai együttélés sokszor inkább a gazdasági kényszernek, mint a tudatos vágynak köszönhető. Érdemes azonban megjegyezni, hogy az ilyen kutatások természetüknél fogva leggyakrabban önbevallásos módszert alkalmaznak, amelyben a válaszok eltérhetnek a valóságtól a társadalmi nyomás miatt.
Kérdezzenek meg a társadalomkutatók bármennyi embert is, az, hogy mikor dönt úgy egy pár mindkét tagja, hogy intim kapcsolatba akar kerülni az új partnerével, egy személyes döntés. Így tehát nincsenek direkt szabályok, ahogy a tökéletes pillanat is csupán illúzió. Sok pszichoterapeuta azonban azt állítja, hogy érdemes legalább három randit, vagy 36 óra együtt töltött időt kivárni, míg szexre kerülne a sor.
