Bottyán János elszegényedett protestáns köznemesi család gyermeke volt, ám a jezsuitáknál folytatott tanulmányai hatására hamarosan katolizált, ezért édesapja kitagadta őt. Ez is szerepet játszhatott abban, hogy az 1650-es évek végén a későbbi kuruc generális váratlanul otthagyta az iskolapadot, és alig 15 esztendősen végvári vitéznek szegődött. Ha lehet hinni a mendemondáknak, már fiatal éveiben is kitűnt merészségével és hősiességével, a leghíresebb róla keringő történet szerint egyszer például – fogadásból – álruhában belopakodott Érsekújvárra, és a török helyőrséget imára szólító müezzint kihajította a minaretből.
Párbaj Ocskayval
A vakmerő hőstettekről szóló legendák mellett ugyanakkor a katona fegyelmezetlenségéről szóló hírek is igazak lehetnek, hiszen a felszabadító háború elején, Esztergom 1683-as ostrománál Bottyán mindössze főhadnagyként harcolt. A török kiűzése után azonban egy ideig az esztergomi vár parancsnoka volt, kitüntette magát Buda alatt, majd a Délvidéken hadakozott, és harcolt Belgrád ostrománál is. A török elleni harcok során elveszítette fél szemét, ekkor kezdték el őt Vak Bottyánként emlegetni.
1699-ben búcsúzott a katonaélettől, de nem bírta sokáig a tétlenséget. Előbb a spanyol örökösödési háborúban vett részt, majd 1703-ban jelentkezett I. Lipótnál, hogy segít leverni a kibontakozó kuruc felkelést. Zólyom várát bízták rá, ahol régi virtus szerint párbajra hívta az ostromló sereg vezérét.
Haláláig a harcmezőn
Végül Bercsényi Miklós meggyőzte Bottyánt az átállásról, 1703 decemberében generálisként csatlakozott Rákóczihoz. Számos nagy haditettet hajtott végre, többször is túlerő ellen nyert csatákat. Seregében szigorúan megtorolta a rablást és a fosztogatást, amivel a dunántúliak körében komoly népszerűséget szerzett: a föld népe gyakorta csak Jótevő Jánosként emlegette őt.
Az 1708 augusztusában vívott trencséni csata után a nyilvánvaló hanyatlás okán a kuruc tisztek egyre-másra pártoltak el a fejedelemtől, az idős hadvezér kitartott a szabadságharc ügye mellett, és mindent megtett a napról napra zsugorodó független Magyarország védelméért. 1709 szeptemberében aztán Vak Bottyán táborában is felütötte fejét a pestit, ami egyes híradások szerint szeptember 27-én magával a generálissal is végzett, de vannak olyan vélemények is, melyek szerint az idős katona halálát agyhártya-gyulladás okozta.
