Az emberi tevékenység hazánkban nemcsak az egyre extrémebb időjárással és gyakoribbá váló szélsőségekkel okoz potenciális veszélyt közvetlenül a lakosságra, hanem kórokozók, esetleges járványok felbukkanásával is fenyeget. Ennek egyik oka, hogy mind több olyan idegenhonos vérszívó bukkan fel és veti meg a lábát Magyarországon, amelyek eddig csupán behurcolt esetekként ismert betegségek kórokozóit hordozhatják és terjeszthetik.
Különböző szúnyogokról – eddig a tigrisszúnyogról, a koreai szúnyogról és a japán bozótszúnyogról vannak adatok –, kullancsokról van szó, és a teljesség igénye nélkül olyan betegségekről, mint a zika, a dengue-láz, az usutu vagy a nyugat-nílusi láz. Ne is menjünk messzire, utóbbi miatt épp augusztus végén tört ki kisebbfajta pánik, ráadásul egy behurcolt faj, a tigrisszúnyogok kapcsán.
De mi a helyzet a kullancsokkal? Hogyan alakul az egyedszámuk és a fertőzőképességük? Észlelték-e új fajok magyarországi megjelenését? Ami biztos, hogy az emberen és háziállataikon gyakori kullancsok tavasszal és kora ősszel vannak jelen a legnagyobb számban: aktivitásuk mostanában éri el második csúcsát az évben, és mi, emberek szintúgy ebben az időszakban mozgunk legtöbbet a természetben.
Dr. Földvári Gábor biológust, parazitológust, az Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) Evolúciótudományi Intézetének tudományos főmunkatársát kértük egy rövid „kullancskörkép” felvázolására.
Rejtett zónában élnek
Az idei párás, meleg nyári idő kifejezetten optimális több faj, köztük az embert ért támadások 90 százalékáért felelős közönséges kullancs számára, még sincs jó válasz arra, hogy „sok” vagy „kevés”-e a kullancs Magyarországon.
A kullancsok többsége egyfajta »rejtett zónában« él, teljes mértékben egyén- és helyzetfüggő, hogy adott évben kinek milyen tapasztalatai vannak. Amit kutatóként látunk, még mindig csak a jéghegy csúcsa, vagyis országosan érvényes, általános következtetések levonására nem alkalmas
– mondja a 24.hu-nak Földvári Gábor.
Ami biztos, az a nyolclábú vérszívók életciklusából következik. Az áttelelő egyedek tömegei tavasszal bújnak elő az avarból, és rögtön táplálék után kutatnak, vagyis az első, melegebb időszak jelenti az első „kullancscsúcsot”. A téli bezárkózást követően mi is elkezdünk többet mozogni odakint, szívesebben megyünk kirándulni, kezdődnek a kerti munkák.
Indul a kullancsdömping
A kullancs által terjesztett fertőzések szezonja a nyári hónapokra esik, mert mi magunk ilyenkor vagyunk a legtöbbet a szabadban. Még úgy is nő a találkozások száma, hogy a vérszívók nem bírják a száraz meleget, kánikula idején elbújnak, nyári álomnak is tekinthető dermedt állapotban vészelik át a számukra gyilkos időszakot.
Másrészt ezen élősködők mindhárom fejlődési stádiumának külön-külön gazdára van szüksége, ezért aktuálisan mindig csak a populáció egy része les aktívan prédára. Az egyéni tapasztalat persze lehet más, aki mondjuk épp egy kullancsfészekben veri fel a sátrát, azt még véletlenül sem nyugtatja a tudat, hogy lehetnének többen is – bámulatos képességeikről, vadászati módszerükről és átalakulásaikról itt írtunk bővebben.
Az idei augusztus derekát, utolsó harmadát jellemző forróságot kullancsaink vagy gazdaállataikon, vagy rejtekhelyeiken töltötték, az azt követő csapadék és a hűvösebbre forduló (de még mindig kellemesen meleg) idő azonban újra aktivizálja őket. Ráadásul
Az őszi kertészkedés során tehát minden adott ahhoz, hogy a saját házunk táján is összeszedhessük ezeket a vérszívókat. Különösen fontos ilyenkor résen lenni, és aki saját kertje kullancsfertőzöttségének felmérésében is részt venne, az az ÖK Kullancs a kertben közösségi kutatási programjában teheti ezt meg.
Mennyire fertőzöttek?
A kullancsok monitorozása, az esetleges fertőzöttségük kimutatása a járványügyi védekezés egyik alappillére, a tudósok terepi munkája azonban nyilvánvalóan nem képes lefedni az ország teljes területét. Sőt. Ezért nagyban számítanak a lakosság segítségére is, a Kullancsfigyelő projekten belül egy-egy fotóval, de akár minták beküldésével is nagyban segíthetjük a kutatást – a hogyanról és a miértekről itt írtunk.
Ami a kórokozókat illeti, Magyarországon nincsenek hosszú távú, átfogó mérések, ezért arra sem lehet választ adni, hogy nő vagy csökken a hazai kullancsok fertőzöttsége. Annyit tudunk biztosan, hogy a kullancs encephalitis (kullancs által terjesztett agyvelőgyulladás) esetek száma a korábbi 100-as nagyságrendről az elmúlt időszakra évi 10-20 köré csökkent, aminek hátterében azonban feltételezhetően nem a vírus visszaszorulása, hanem a védőoltások számának növekedése áll.
Jó hír, hogy tavaly év végén több neves intézet részvételével Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium néven kutatói hálózat alakult a járványok előrejelzésére, megelőzésére, és a Járványökológia Divízió kiemelt feladata a szóban forgó felbukkanó kórokozók dokumentálása, tér- és időbeli változásainak monitorozása is.
Nemcsak az aktuális fertőzöttséget tudjuk mérni, hanem a több mint 10 év gyűjtéséből származó, több ezer kullancs vizsgálatával tendenciákat is megállapíthatunk
– emeli ki Földvári Gábor.
Szedjük ki minél hamarabb
Egy 2022-es adatok alapján dolgozó kutatás első ízben mutatta ki, hogy míg korábban a Hyalomma rufipes egyes behurcolt példányai voltak jelen hazánkban, addig mostanra képes volt egy vagy több populációt létrehozni a Kárpát-medencében – a Balaton nyugati térségében bukkantak rájuk, itt írtunk a részletekről. Ezekkel a kullancsokkal találkozni szinte horrorisztikus élmény, fél centinél is nagyobbra nőnek, kiválóan látnak, hosszú, csíkos lábaikon pedig remekül futnak, aktívan keresik, majd lerohanják az áldozatukat, és a krími-kongói vérzéses láz kórokozóját hordozhatják.
A szakember arra kéri azokat, akik esetleg ilyen példánnyal találkoznak, hogy pánik helyett inkább fotózzák le, rakják el jól záró tégelybe vagy simítózáras borítékba, és küldjék be a Kullancsfigyelőn megadott címre. Hyalomma-észlelés idén még nem történt, ám bármikor felbukkanhat egy vándormadarakról lepottyant, és nálunk felnőtt kullanccsá alakult példány, vagy hozhatják emberek és háziállatok is, hiszen a Balkánon mindenhol jelen vannak, a szomszédságunkban is Szlovéniától Romániáig.
Mi sem fogjuk megúszni. Földvári Gábor épp a napokban kapott Hyalomma-fotót egy magyar turistától, aki Horvátországból hazafelé, egy Zadar környéki autópálya-pihenőnél fotózta le a vérszívót. Vajon hány olyan eset lehet, amikor az emberek magukon vagy akár a kutyájukon haza is hozzák?
A szúnyogirtáshoz hasonló kullancsirtásra nincs lehetőség, nem létezik erre alkalmas, speciális biológiai vagy kémiai anyag. E vérszívók ellen csak az egyéb élő szervezetekre is halálos, „mindentvivő” mérgeket használhatnánk, ráadásul 1,5 méteres magasságban kellene velük elárasztani adott területet. A védekezés legjobb módja ezért, ha megpróbáljuk megelőzni a támadást, illetve gyakran vizsgáljuk át magunkat kirándulás, kempingezés, de még strandolás, kerti elfoglaltság után is.
A szakértő gyakorlati tanácsa szerint egy keskeny végű csipesszel vagy akár a körmünkkel – a lényeg, hogy a szájszervéhez minél közelebb tudjuk megfogni – egy határozott mozdulattal húzzuk ki. Nem baj, ha a „bőrbe törik” a szájszerve, mert az már nem juttat be kórokozókat, idővel kilökődik, mint egy szálka – a kullancs eltávolítását itt részleteztük.
