Egy új tanulmányban három olyan kulcstényezőt mutatnak be, amely hozzájárulhatott a Csing-dinasztia összeomlásához – írja az IFLScience. A dinasztia 1644-ben került Kína élére, a korban a birodalom időnként a modern Kínánál is nagyobb erejű volt.
„Rendkívül fontos megérteni az ilyen típusú instabilitások eredetét” – mondta Peter Turchin, a Complexity Science Hub (CSH) munkatársa és a csapat tagja. A szakértő szerint tévedés lenne azt feltételezni, hogy nem ismétlődhetnek meg a történtek.
A dinasztia összeomlásával kapcsolatban számos magyarázat született már. A kutatók most a strukturális demográfiai elmélet révén vizsgálták a kérdést. A megközelítéssel a cél az, hogy megértsék, az olyan súlyos események, mint a háborúk és a recessziók, miként destabilizálhatnak egy-egy társadalmat. Ezen folyamatok megismerésével azt is felmérhetik, hogy mely eseményeknek lehet katasztrofális következményei a jövőben.
Három faktor
A friss publikáció alapján az első tényező a bukás hátterében a népességrobbanás volt: 1700 és 1840 között megnégyszereződött a populáció. Emiatt egy főre lényegesen kevesebb föld jutott, ami az agrárium fókuszú vidéken különösen éreztette hatását.
A második faktor az elit pozíciókért folyó verseny fokozódása volt. Amikor egy területen élők száma megugrik, akkor a kevés rendelkezésre álló hatalmi pozíciót elárasztják a potenciális jelentkezők – ezt a mai munkaerőpiacon is megfigyelhetjük. 1796-ra ez a helyzet a Csing-dinasztia számára kilátástalanná vált, a bürokratikus ranglétrán való felemelkedés lehetőségeinek hiánya válsághoz vezetett. A folyamat 1850-re vezetett el a Tajping-felkeléshez, minden idők egyik legvéresebb polgárháborújához.
A dinasztia koporsójában az utolsó szöget a hanyatlással együtt emelkedő költségek jelentették. A zavargások elfojtása, a termelékenység csökkenése és a kereskedelmi hiány, amelyet az ezüstkészletek kimerülése és az ópium fogyasztása idézett elő, pénzügyi káoszba sodorta az államot.
Daniel Hoyer, a CSH szakértője és a csapat tagja szerint a társadalmi egyenlőtlenségek fokozódása és a lehetőségek csökkenése lassan fejtik ki hatásaikat. Ez megnehezíti a felismerésüket, a sok országban uralkodó rövid politikai ciklusokon belül pedig még inkább megnehezíti a kezelést.
„Hosszú távú jövőkép és célzott stratégiák nélkül, amelyek enyhítik ezeket a társadalmi nyomásokat, sok helyen fennáll a veszélye annak, hogy a Csing útjára lépnek” – tette hozzá a kutató.
