Az 1940-es év nehéz volt Románia számára, ugyanis három szomszédja is területi követeléseket fogalmazott meg vele szemben: a Szovjetunió Besszarábiára, Bulgária Dél-Dobrudzsára, Magyarország pedig Erdély lehető legnagyobb részére tartott igényt – írja a Rubicon. Hitler nem akarta, hogy két szövetsége háborúzni kezdjen egymással a területekért, ezért a lehető legkiegyensúlyozottabb döntéssel próbálta megoldani a határvitát.
Magyarország végül – keleten a Kárpátok hegyláncáig, délen a Nagyvárad-Kolozsvár-Marosvásárhely-Sepsiszentgyörgy vonalig – Erdély területéből mintegy 43 000 négyzetkilométert kapott vissza, melynek 2,4 milliós lakosságából – az 1941-es népszámlálás szerint – 54 százalék, azaz 1,3 millió fő vallotta magát magyarnak.
Észak-Erdélybe 1940 szeptemberében bevonultak a Magyar Királyi Honvédség egységei, ezzel megkezdődött a „kis magyar világ” négyéves időszaka.
Magyarországon a legtöbbek örültek a döntésnek, de voltak, akik elégedetlenek voltak, és Erdély teljes területét követelték, mások pedig úgy vélték, akár még a háború is kedvezőbb lett volna a döntésnél, hiszen ezzel Magyarország még inkább elkötelezte magát Hitler irányában. Félelmük nem volt alaptalan, ugyanis Németország hamarosan benyújtotta a számlát: elkezdték terjeszteni a nemzetiszocialista ideológiát és növelni befolyásukat országunkban.
