Klaus Schenk von Stauffenberg, a német tartalékos haderők vezérkari főnöke 1944. július 20-án hajtotta végre Hitler elleni sikertelen merényletét. Nem ez volt az első alkalom, amikor Adolf Hitlert megpróbálták megölni, az előző évek során tucatnyi eset volt, amikor a vezető csak a szerencsének köszönhette, hogy életben maradt – írja a Rubicon.
Sikertelen merényletsorozat
A németek sztálingrádi vereségét követően a kevésbé elvakult tábornokok számára nyilvánvalóvá vált, hogy Németország kétfrontos háborúba kerül majd, és a vesztébe rohan, ezért a vezérkar egyes tagjai 1942-ben szervezkedni kezdtek. Hozzájuk csatlakozott 1943-ban a hithű katolikus von Stauffenberg is.
Az összeesküvőket ekkor már sürgette az idő, 1944 júniusában ugyanis a szövetségesek partra szálltak Normandiában, a szovjetek pedig kelet felől szorították vissza a Wehrmacht egységeit. Von Stauffenbergék célja az volt, hogy még a totális vereség előtt kiiktassák Hitlert, az SS-t és a Gestapot, majd a hatalmat megszerezve véget vessenek a háborúnak, és ezáltal kedvezőbb békét köthessenek, mint 1919-ben.
Robbanás a Farkasbarlangban
A tartalékos haderők vezérkari főnöke 1944. július 20-án egy robbanószerkezettel a táskájában érkezett Hitler főhadiszállására, a Wolfsschanzéba.
Hitlernek hatalmas szerencséje volt, ugyanis Heinz Brandt ezredes, aki közvetlenül mellette állt, a megbeszélés során távolabb tolta az útjában lévő táskát Hitlertől, aki így a robbanás során csak könnyebb sérüléseket szerzett. A detonáció következtében négyen vesztették életüket, de miután a bomba egy szűk térben – ráadásul egy asztal alatt – lépett működésbe, megkímélte a szobában lévők nagy részének életét, köztük Hitlerét is.
Véres megtorlás
Von Stauffenberg mindenesetre a robbanást látva biztos volt abban, hogy sikerrel járt, ezért egy repülőgépen villámgyorsan Berlinbe utazott, hogy megindítsa a puccsot. Az este során kiderült, hogy a diktátor mégis túlélte a merényletet.
Von Stauffenberget kivégezték, Hitler pedig példátlan hajtóvadászatot indított vélt vagy valós ellenségei ellen, és halállal büntette mindazokat, akikről feltételezhető volt, hogy tudtak a szervezkedéséről. A tisztogatások összesen mintegy 5000 áldozatot követeltek, akik közül sokan meg sem várták a hóhérlegények érkezését, hanem már korábban öngyilkosságot kíséreltek meg.