Hunyadi Mátyás halála előtt házasságon kívül született fiát, Corvin Jánost tette meg örökösének, támogatására megeskette az ország elöljáróit. Ahogy azonban a király lehunyta a szemét, esélyei szinte a nullára csökkentek, miután gyakorlatilag mindenki elpártolt mellőle, és olyan erős ellenfelekkel kellett szembenéznie, mint a Habsburgok és a Jagellók. János mindössze néhány nemesi pártfogójára számíthatott Európa legbefolyásosabb uralkodóival szemben – írja a Rubicon.hu.
Az 1490. május 17-én megnyitott rákosi országgyűlésen a politikában járatlan herceg csak vereségeket könyvelhetett el, ráadásul rá is szedték. Június 13-án aláírattak vele egy szerződést, amelynek révén gyakorlatilag kizárták őt a versengésből. Amikor azonban pár nappal később Corvin nemesi támogatói jelentős sereggel vonultak be Budára, az erőviszonyok változása meggondolásra késztette a fiatal herceget. Semmisnek nyilvánította a június 13-án aláírt szerződést, és mintegy 7000 katonájával dél felé indult, hogy ütőképes sereget toborozzon. A fiatalember a Szent Korona mellett a kincstár javainak jelentős részét is magával vitte, így aztán riválisainak egyszeriben két oka is támadt Corvin előkészületeinek megakadályozására. Báthori István, Kinizsi Pál, illetőleg az özvegy királyné, Beatrix nehézlovassága hamarosan üldözőbe vette a herceget.
Július 4-én utol is érték, a rövid ütközetre a Szabaton falu határában fekvő Csontmezőn került sor, ahol Mátyás egykori vezérei tapasztalatuk révén könnyedén győzedelmeskedtek a halott király fia felett: támogatói tanácsosabbnak látták, ha kimenekítik Corvin Jánost a csatatérről, amivel lényegében fel is adták az ütközetet. Hamarosan a zömében jobbágyokból álló sereg is futásnak eredt, Corvinnak pedig az volt az egyedüli szerencséje, hogy a győztesek fontosabbnak ítélték a megszerzett társzekerek kifosztását a vesztesek üldözésénél.
Antonio Bonfini, Mátyás történetírója így fogalmazott: „…Corvinust e napon súlyos vereség érte, és több mint százezer aranyat veszített. Tragikus győzelem született ekkor, hiszen nem más, hanem magyar vér ömlött, és az államkincstár egyéni kapzsiságból széthordatván, a közösségnek többé nem hajtott hasznot.”
