Az idei csapadékos tavasszal és kora nyáron kifejezetten nagy tömegben lepik el a kerteket nyálkás, barna kis lények: amilyen lassan mozognak, olyan nagy galibát okoznak, rövid idő alatt egész veteményeseket képesek tarra rágni. Bár semmi közük Spanyolországhoz, mégis spanyol meztelencsiga a hivatalos magyar megnevezésük, és a faj valóban nem őshonos a Kárpát-medencében.
Honnan kerültek elő ezek az állatok, és miért végeznek ilyen rettenetes pusztítást? Hatékony lehet ellenük a hamu, a sörcsapda, a tojáshéj, a só vagy bármilyen, közszájon forgó módszer? Turóci Ágnes malakológust, az Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetének tudományos segédmunkatársát kérdeztük.
Ez már invázió, és az idei nagyon rossz év
Az 1950-es években a német-francia határvidéken figyeltek fel a narancsárga és a barna különböző árnyalataiban pompázó puhatestűekre, a tudósok az Ibériai-félszigeten honos Arion lusitanius fajként azonosították. Az első szó a rendszertani nemet jelöli, a második, a faji azonosításra szolgáló név pedig a származási helyre utal, Lusitania római provincia volt a mai Portugália területén. Mégis a spanyol jelző ragadt rá a köznyelvben és maradt azután is, hogy későbbi vizsgálatok kiderítették: a spanyol meztelencsiga valójában a Franciaország délnyugati részén honos faj, az Arion vulgaris. Ami viszont számunkra fontosabb:
A kertekben felbukkanó barna csigák minden bizonnyal spanyol meztelencsigák, hazánkban nem él olyan őshonos, rokon faj, amivel akár laikusként is összetéveszthetnénk
– mondja a 24.hu-nak Turóci Ágnes.
Magyarországon először 1985-ben azonosították Sopronban, feltehetően kereskedelmi szállítmányokkal érkezett, és a természetes terjedés mellett továbbra is a kereskedelmi mozgás segíti térhódítását. 2005-ben, 2010-ben és 2018-ban is végeztek állományfelmérést citizen science módszerrel, ami azt jelenti, hogy az adatok a lakosságtól érkeztek. Ez persze nem nyújt olyan megbízható adatokat, mint egy célzott tudományos kutatás, de annyi biztosan állítható: gyakorlatilag az ország teljes területén elterjedtek, egyedszámuk pedig növekszik. Magyarán a spanyol meztelencsigák inváziója zajlik hazánkban, még ha ez nem is minden évben olyan feltűnő, mint idén.
Százával jönnek az utódok
Bármilyen csiga számára a szárazság és a perzselő napfény jelenti az egyik legnagyobb veszélyt, főleg akkor, ha az illetőnek még háza sincs, ahol védelmet remélhet a kiszáradástól. A tavalyi aszályos évben ezért alig találkozhattunk velük, míg idén a rengeteg csapadékkal, párás idővel megsegítve szó szerint akár százszámra lehetnek jelen a kertekben.
A csigák többsége eső után és az éjszakai órákban aktív, ám a spanyol meztelencsigák rendhagyó módon elő-előbújnak nappal is. Jellemzően azonban valamilyen árnyas, nedves menedék alatt töltik a napfényes órákat, ezért érdemes megforgatni a kertben lévő köveket, deszkákat, tönköket, ha nyakon akarjuk csípni őket.
Válogatósnak egyáltalán nem mondhatók, friss és elhalt növényi részekkel egyaránt táplálkoznak, és még az olyan, elsőre ehetetlennek tűnő növényeket is megtámadják, mint az illóolajokat tartalmazó bársonyvirág, vagy a szőrös, kemény levelű muskátli. Hímnős állatok, azaz a két egyed kölcsönösen megtermékenyíti egymást, majd egyenként 70–80 tojást rak le, ráadásul évente több alkalommal. Egy évig élnek, a felnőtt állatok télre elpusztulnak, az új generáció viszont áttelel, és tavasszal újraindítja a körforgást – egyéves életciklusuk során pedig akár 400 tojást is lerakhatnak.
Tűzzel-vassal, sörrel, sóval?
Célzott kutatások híján nem jelenthetjük ki, hogy a spanyol csigák falánkabbak lennének a hazai meztelencsigáknál, óriási kártételük oka inkább egyedszámukban és ízlésükben keresendő.
Olyan nagy tömegben vannak jelen egyszerre, ami őshonos fajaink esetében nem jellemző, illetve – ugyancsak hazai rokonaikhoz képest – sokkal inkább vonzza őket a friss, zsenge növényi táplálék
– fogalmaz a szakember.
Ismert, miszerint sünök, lábatlan gyíkok és egyes madarak megeszik a spanyol meztelencsigákat, de jelenlegi hatalmas tömegükhöz mérten a ragadozók pusztítása eltörpül. Ahogy Turóci Ágnes fogalmaz: „ezt a problémát a természet nem fogja tudni megoldani”. Nekünk, embereknek kell cselekedni, ha már mi szabadítottuk őket saját magunkra: a sajtóban és a közösségi médiában számos módszer kering, ezekből merítettünk néhányat, és kértük hozzá a szakértő véleményét.
- Bízzuk kacsákra. Az indiai futókacsa kedvenc csemegéje a spanyol meztelencsiga, amíg ilyen madarak őrzik a kertet, hatékonyan elpusztítják a betolakodókat. A baj csak az, hogy vajon hányan adják baromfitartásra a fejüket kizárólag a meztelencsigák miatt?
- Kapkodjuk össze. Második legjobb módszerként említhetjük, ha napnyugta után, hajnalban rendszeresen járőrözünk a veteményesben, és kézzel távolítjuk el a csigákat. Hátulütője, hogy nyilván napi szintű jelenlétet kíván, és sokan bizonyára irtóznak a nyálkás puhatestűek érintésétől.
- Szárítsuk ki. Átütő sikerrel nem kecsegtet ugyan, de megpróbálhatjuk nedvszívó anyagokkal körülvenni a parcellákat, ilyen lehet például a hamu vagy a macskaalom. Fel-felbukkan tanácsként a só is, ami kétség kívül kiszárítja a csigákat, de nem biztos, hogy jó ötlet Karthagó mintájára sóval teleszórni a termőföldet.
- Itassuk sörrel. A sör illata ellenállhatatlan a csigáknak, ha a földbe süllyesztve kiteszünk egy tálkával, mágnesként vonzza őket, belemerülve pedig elpusztulnak az alkoholtól. A baj itt az, hogy ezzel még a szomszédból is átcsábítjuk a zöldségfalókat, vagyis folyamatosan érkezik az utánpótlás. Illetve őshonos, óvandó fajok is ugyanúgy áldozatul esnek.
- Mérgezzünk? A metaldehid tartalmú csigaölő szerek hatékonyak, ám szintúgy minden más puhatestűvel is végeznek, illetve emberre, háziállatokra is veszélyesek. Gyerek, kutya mellett nem javasolt a kertben szétszórni, ráadásul egy ideje már csak képesítéssel rendelkező szakemberek vásárolhatják.
Végezetül még annyit, hogy a mi szemünkben bármilyen veszélyes fizikai akadály tojáshéjtól az üvegszilánkokon át a szögesdrótig a csigáknak meg sem kottyan. Sűrű, ragacsos nyálkájuk olyan remek védelmet biztosít, hogy még a borotvapengén is sérülés nélkül másznak át.
