II. Montezuma, az Azték Birodalom kilencedik királya, akinek uralkodása a spanyol konkvisztádorok Mexikóba érkezése miatt vált nevezetessé 1520. június 29-én hunyt el. A közép-amerikai törzs állama Montezuma alatt élte fénykorát, az európaiak behatolása azonban gyors hanyatláshoz vezetett, a kitörő káoszban pedig maga a király is életét vesztette – írja a Rubicon.
Az aztékok királya
Az aztékok legismertebb királya 1466 körül látta meg a napvilágot és 1502-ben lépett trónra.
A trónra lépésével kezdődő állítólagos hanyatlást azonban – többek között – az a tény is cáfolja, hogy a törzs 1502 után is indított hódító háborúkat, sőt, a terjeszkedés még akkor sem torpant meg, amikor a spanyol konkvisztádorok már Tenochtitlánban tartózkodtak.
Könnyen elképzelhető, hogy a Montezuma gyengekezűségéről szóló spanyol feljegyzések csupán bűnbakot akartak kreálni az uralkodóból, hogy ezzel legitimálják saját hódításukat.
Spanyol hódítás
Hernán Cortés spanyol konkvisztádor és maroknyi serege 1519 márciusában szállt partra Veracruznál, azzal a céllal, hogy kirabolják a szemlátomást gazdag birodalmat, amit a legegyszerűbben az aztékok által meghódított törzsek fellázításával tudtak végrehajtani. Indián szeretője, Marina segítségével a konkvisztádor idejekorán szívélyes kapcsolatot alakított ki az alávetett népekkel, így a birodalom belső területei felé haladva egyre tekintélyesebb katonai erőre tett szert.
Az utókor azzal vádolta Montezumát, hogy bénultan figyelte, amint a spanyolok szétszakították birodalmát. Az igazságot persze 500 év után már nehéz kibogozni, ám információink alapján az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a király alábecsülte, de legalábbis félreismerte vendégeit.
Ezzel magyarázható, hogy az uralkodó 1519. november 8-án mesébe illő pompával fogadta a spanyol látogatókat Tenochtitlánban, akiket a következő hónapokban saját palotájában szállásolt el, mígnem vendéglátóból a konkvisztádorok foglya lett.
Háború és káosz
A nyílt háború kezdetét az 1520. május 20-án végrehajtott mészárlás jelezte, aminek következményeként a Montezumát fogva tartó konkvisztádorok lényegében ostromgyűrűbe kerültek Tenochtitlánban. A hétről hétre erősödő feszültség aztán odáig vezetett, hogy az aztékok nemcsak Cortésék, hanem saját uralkodójuk ellen is fellázadtak. A spanyolok krónikások szerint Montezumát saját alattvalói kövezték halálra, míg az aztékok úgy tartották, a zűrzavarban a hódítók gyilkolták meg az uralkodót.
