A Juliana névre hallgató négylábú mind a 63,5 kilója egy William és Sophie Britton nevű angol házaspár tulajdonában állt, akiknek volt egy cipőjavító műhelyük Brentry észak-bristoli külvárosban. Legfeljebb a kutya fajtájában lehet vita, ugyanis a hatalmas testű kutyákat a tenyésztők hol német, hol dán dog néven ismerik, a hivatalos elnevezése az előbbi, ám angol nyelvterületen máig a „nagy dán”-ként (Great Dane) emlegetik.
Történt egyszer, hogy a második világháborús német bombázások idején, amikor a környéken mindenki egy másik tűz oltásával volt elfoglalva, gyújtóbomba hullott a cipőműhelyre, ám Juliana nem vesztette el a fejét: fogta magát, és eloltotta. Ezután kisebbfajta híresség lett belőle, még a Kék Kereszt nevű brit állatvédelmi jótékonysági szervezet kitüntetését is neki adományozták. Három évvel később, 1944-ben ismét kapott egy Kék Kereszt díjat, ugyanis időben figyelmeztette gazdáit egy tűzre, így mindenki szerencsésen megmenekült.
Az egyik medált és a kutya fényképét 2013-ban bocsátották árverésre, ahol a kikiáltó szenzációhajhász módon „a nagyhólyagú nagy dán”-ként dicsőítette Julianát, arra utalva, hogy a gyújtóbomba levizelésével vitte végbe nevezetes hőstettét. Ez az elképzelés ma is széles körben elterjedt az interneten, ám igencsak félrevezető: az égő gyújtóbomba normál esetben felrobban, ha folyadék éri, ami súlyos égési sérüléseket okozott volna a kutyának, Juliana azonban kisebb sebesüléssel megúszta az esetet. A korabeli újsághírek szerint a bomba egyben maradt,
Hőstettei és gazdái hálás gondoskodása ellenére Julianának nem túl emelkedett vég jutott: valaki egy mérgező anyagot dobott be a postaládán, amitől a dicső dog 1946-ban elpusztult.
(Kiemelt képünk illusztráció.)
