Nero, a római Iulius-Claudius-dinasztia utolsó császára, a történelem egyik legismertebb zsarnokfigurája 68. június 9-én halt meg. Már fiatal korát is átszőtte a bűn: anyja, Agrippina gyilkosság és cselszövés árán szerezte meg neki az örökösi címet, majd magát Claudius császárt is megmérgeztette, hogy fia nevelőjével, a filozófus Senecával, valamint Burrusszal, harci oktatójával átvehesse a kormányzást a 17 éves Nero nevében – írja a Rubicon.
Nero hatalomra jut
Agrippina rendkívül erőszakos módon ragadta magához a hatalmat, Nero azonban nevelői tanácsára végül meggyilkoltatta anyját. A hataloméhes asszonyt nemsokára követte a vérpadon a császár kényszerűen elvett felesége, Claudia Octavia, majd Burrus is, és a nagykorúvá váló uralkodó vitathatatlanul magának követelte a hatalmat.
Kezdetben az egyedül uralkodó császár rendkívül türelmesnek és megértőnek mutatkozott, bölcsen és szerényen kormányzott, elutasította a számára felajánlott aranyszobrot, és inkább apjának állított egyet. Nero azután változott meg, hogy 64-ben fény derült a Calpurnius Piso-féle összeesküvésre, amiben számos szenátor és udvari tisztségviselő vett részt.
Életének utolsó 4 évében állítólag számos szörnyűséget követett el: dührohamában hasba rúgta terhes feleségét, Sabina Poppaeát, egyesek szerint ő maga gyújttatta fel Rómát, Senecát öngyilkosságra kényszerítette és feltehetőleg a későbbi császárt, Vespasianust is meg akarta öletni.
A császár bukása
Nero életének legkicsapongóbb időszaka a 66-67-es esztendő volt, amelynek története valamelyest alátámasztja a róla kialakított rendkívül negatív képet. A császár ebben az évben Görögországba utazott, ahol költőként ünnepeltette magát, majd indult az olimpiai játékokon is, ahol – egyedüli indulóként – megnyerte a kocsiversenyt. Később az ott töltött időért cserébe adómentességet adományozott Achaia provinciának, ami jelentős bevételkiesést eredményezett a kincstár számára.
Időközben a mind narcisztikusabbá és erőszakosabbá váló császár ellen számos lázadás szerveződött a birodalom provinciáiban, 68-ban pedig palotaforradalom is kirobbant ellene, és a szenátus anyagyilkosság vádjával halálra ítélte őt. A császár úgy döntött, a kivégzést elkerülendő inkább önkezével vet véget életének, Cassius Dio történetíró szerint mielőtt leszúrta magát, így kiáltott fel: „Mekkora művész vész oda velem!”
