A mai napig rejtély övezi a középkor legrettegettebb fegyverét, a görögtüzet. A görögtűz a Bizánci Birodalom által használt égőfolyadék-fegyver volt, amelyet főleg tengeri csatákban vetettek be, különlegessége az volt, hogy a lángjait vízzel lehetetlen volt eloltani – derül ki az IFLScience cikkéből.
Az általánosan elfogadott vélekedés szerint ezt a pusztító fegyvert egy Kallinikosz nevű, Szíriából származó férfi fejlesztette ki, aki az otthonát elfoglaló muszlimokon akart bosszút állni találmányával. Ebben sikerrel is járt: a görögtűz segítségével a bizánciak visszaverték a hódító arab seregeket, ezzel – egyes történészek szerint – az egész európai civilizációt megmentették.
Természetesen a Bizánci Birodalom vezetése is felismerte, mennyire fontos is fegyverük, így a pusztító anyag receptjét a legnagyobb titokban tartották, a legendák szerint csupán két család tudta az összetételét az egész birodalomban. Éppen ezért a mai napig sem tudjuk, pontosan milyen alapanyagokból készült a kiolthatatlan lángokkal égő elegy.
A fennmaradt írásokból azonban tudjuk, hogy a rejtélyes anyag egy folyadék volt, amelyet direkt erre a célra tervezett, speciális hajókról lőttek az ellenségre tömlőkből vagy szifoncsövekből. A szakértők úgy gondolják, az elegy fő összetevője a nafta lehetett, amelyet kénnel, szurokkal, salétrommal, gyantával, állati zsírokkal, pirittel és sok egyéb anyaggal vegyíthettek, így a görögtűz a napalm középkori változatának is tekinthető.
