Az 1945 novemberében kezdődő nürnbergi perben a Nagy-Britannia, Franciaország, a Szovjetunió és az Egyesült Államok által létrehozott Nemzetközi Katonai Törvényszék a legyőzött náci Németország 24 prominens katonai, politikai és gazdasági vezetőjének felelősségét vizsgálta a második világháború rémtetteiben. Az eljárás tíz hónapig húzódott, 12 főt halálra ítéltek, hetet börtönbüntetésre, hármat felmentettek, kettő pedig eredmény/ítélet nélkül zárult – részletek itt olvashatók a Rubicon.hu-n.
A kivégzéseket 1946. október 16-án tartották, a korabeli sajtóhíreket feldolgozó Huszadikszazad.hu-n olvasható beszámoló szerint az elítéltek utolsó délutánjukat levélírással töltötték, utolsó vacsoraként burgonyasalátát, mártást és fekete kenyeret kaptak. A náci főbűnösök kivégzését éjfél után 1 órakor kezdték meg és az hajnali 2 óra 45 percig tartott, a halál beálltáig mindegyikük jó 10-20 percet szenvedett a kötélen, mire beállt a halál. Utolsó szavaik pedig a következők voltak:
- Joachim Ribbentrop: „Isten óvja meg Németországot! Az utolsó kívánságom, hogy Németország egységes legyen és hogy Kelet és Nyugat között szövetség jöjjön létre. Békét kívánok a világnak”.
- Wilhelm Keitel: „Kérem a Mindenható Istentől, legyen könyörülettel a német nép iránt. Előttem, több mint két millió német katona halt meg hazájáért. Mindent Németországért!”
- Ernst Kaltenbrunner: „Szívem egész melegével szerettem népemet és hazámat. Kötelességemet teljesítettem országom törvényei szerint. Sajnálom, hogy Németországot megosztották olyan emberek, akik sohasem voltak katonák és Németországot olyan bűnökbe döntötték, amelyekben sohasem vettem részt. Éljen Németország!”
- Alfred Rosenbergnek nem volt mondanivalója.
- Hans Franck a katolikus lelkészhez fordulva köszönetet mondott lelki gondozásáért.
- Wilhelm Frick:„Éljen Németország!”
- Julius Streicher tele tüdővel kiáltotta: „Heil Hitler!” Amikor be kellett mondania nevét, szitkozódni kezdett. „Ön úgyis jól tudja – kiáltotta – , most az Istennel van dolgom.” Azután gyűlölködő pillantást vetett minden oldalra és hozzátette, „Majd ti is sorra kerültök!”
- Fritz Sauckel: „Ártatlanul halok meg! Igazságtalanul ítéltek el, Isten óvja meg Németországot, legyen ismét nagy”.
- Alfred Jodl: „Isten veled Németország!”
- Arthur Seyss-Inquart: „Remélem, hogy ezekkel a kivégzésekkel lezárul a második világháború tragédiája. Bárcsak béke és megértés uralkodnék a népek között. Hiszek Németországban!”
Hermann Göring az ítélet végrehajtása előtt öngyilkosságot követett el, Martin Bormannt pedig távollétében ítélték halálra – nem tudták, hogy ekkor már halott volt, még ’45 májusában lett öngyilkos.
